2007. augusztus 31., péntek

Színes képek fekete fehér konverziója Gimp segítségével

A következőkben bemutatok egy sor lehetséges eljárást színes képek fekete-fehérré alakítására, melyek mind más-más végső képet eredményeznek.

2007. augusztus 30., csütörtök

Hasznos Photoshop billentyű parancsok

Az eszközpalettával kapcsolatos gyorsbillentyűk egyetlen betűből állnak és ha a paletta fölé visszük az egeret minden ikon ki is írja, hogy mi a hozzá tartozó gyorsbillentyű. Ha egy ikon alatt több lehetőség is van a gomb öbbszöri lenyomásával érhetjük el azt.

H - (hand tool) kéz melynek segítségével mozgatni tudjuk a képet az ablakban a gördítősáv használata nélkül
Z - (Zoom tool) nagyító eszköz
B - (Brush tool) ecset
Space - bármelyik eszköz kiválasztása esetén ameddig nyomva tartjuk átkapcsol a kéz eszközre, így könnyen tudjuk a képet mozgatni, bármit is csinálunk.

További hasznos gyorsbillentyűk:
Ctrl + 0 - (Fit on screen) A képet a lehető legnagyobb méretben mutatja amely még elfér a képernyőn
TAB - eltünteti és előhozza a palettákat ami által a lehető legnagyobb munkaterületet nyerjük a képernyőn.

A Photoshop hatalma - bárkiből lehet címlaplány

Ez persze a vicc kategóriába tartozó dolog, de megmutatja, hogy ügyes kezekben mire képes egy jó fotóretusáló program.

Napellenző házilag - papírból

Ha az ember szeretné csökkenteni az oldalfény okozta becsillanást napellenzőt használ. A baj csak az, hogy az olcsóbb optikákhoz nem jár, sok esetben nem is kapható megfelelő - az objektív látószögéhez illeszkedő - napellenző.

Az ügyes kezűek akár otthon is elkészíthetik maguknak papírból ezt a hasznos eszközt, ha ellátogatnak a Lens Hoods oldalára és letöltik az objektívhez megfelelő pdf fájlt és kinyomtatják majd kivágják és összeragasztják.

A vasárnap reggeli fotográfus

A The Sunday Morning Photographer egy rovat volt a photo.net-en, ahhol Mike Johnston osztotta meg igen kiváló stílusban gondolatait a fotózásról. Igen sok érdekes gondolatot olvashatunk tőle a professzionális fotós szemszögéből, mely az amatőröknek is érdekes lehet. Olvashatunk például arról, hogy a profi munkája nem csak a fotózás -ahogy azt Móricka elképzeli - hanem sokkal nagyobb legalább 70% ereéig marketing és üzletvitel.

A fototipp.hu-nak köszönhetően egy pár írás magyarul is olvasható.

2007. augusztus 29., szerda

Színátmenetes szürke szűrő utánzása

Kivel nem fordult már elő, hogy egy kissé borongós napon készült képéről kiderült, hogy a gép nem pont a megfelelő helyre mért fényt vagy az ég valóban szinte tejesen fehér volt és a képen jól exponált előtér mögött szinte fehér égboltot találunk.

Egy profinál biztos lett volna erre az esetre egy szinátmenetes szürke szűrő. Ha nálunk nem volt nem volt nem kell kétségbe esni utólag is megmenthetjük a képet.

Az eredeti kép



A képen az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborúban elesett katonáinak emléket állító templom látható (Szlovénia).



Első módszer



Maga a módszer egyszerű mit a pofon, csak egy szinátmenetes rétegre van szükség hozzá a Photoshopban, melyet Overlay módban a kép fölé helyezünk. A színátmenet pedig a feketétől megy az átlátszóig. A színátmenet hangolásával tudjuk elérni, hogy csak az ég sötétedjen.



A képen látható, hogy az ég sötétebb és részletgazdagabb lett. Sajnos - mit ahogy ezt az igazi szűrő is tette volna, ez a módszer besötétitette a tornyot.

Második módszer



Célunk most az, hogy csak az ég világosodjon. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az eredeti képen az égbolt elég egyszínű, így könnyű a varázspálcával kijelölni és új rétegre rakni. Ha ez kész az új rétegen lejátszuk az előző pontban leírtakat, majd a két réteg egyesítése után radírral kitöröljük a nem kívánt színátmenetes részeket és kész is vagyunk.



Az ég részletgazdagabb és sötétebb lett, míg a torony és a templom nem változott.

2007. augusztus 28., kedd

Pár szóban a képformátumokról

A digitális fényképezőgépek általában kétféle formátumban képesek elmenteni a képeket az úgy nevezett RAW és JPG formátumokban. Nem árt, ha tudjuk, hogy az egyes formátumoknak mik az előnyei és hátrányai.

RAW - Amit az érzékelő lát



Minden komolyabb fényképezőgép képes mindenféle változtatás nélkül az érzékelőből kiolvasott fényesség értékeket kép pontonként egy fájlba elmenteni. Ezen fájlokat hívják összefoglaló néven RAW állományoknak. Ilyen esetben a képet kizárólag az érzékelő lapka egyes pontjaira eső fotonok száma - és persze az egyes pixelek fizikai érzékenysége (mely kép pontonként különbözhet) - befolyásolja.

Előnye, hogy pontosan az a kép marad meg amit a szenzor érzékelt, ezt a későbbiekben tetszőleges - a formátumot ismerő - program segítségével módosíthatjuk.

Hátránya, hogy típusonként és gyártónkként különbözőek - vagyis nem biztos, hogy a kiválasztott programunk olvasni tudja - és minden korrekciót (élesítés, zajszűrés) nekünk kell elvégeznünk. További hátránya, a viszonylag nagy fájl méret ami hosszabb képenkénti letöltési időt és kevesebb exponálható kép kockát biztosít adott méretű kártyán.

DNG - A digitális negatív



Az Adobe által kidolgozott fájlformátum digitális negatívok archiválására. A RAW állományok azon problémáját hivatott áthidalni, hogy rengeteg féle van belőlük és nem biztos, hogy az általunk használt gép formátumát 20 év múlva is ismerni fogják a programok.

JPG - A veszteséges tömörítés



A JPG formátumot hallomásból legalábbis, mindenki ismeri. A legfontosabb tudnivaló ezzel kapcsolatban, hogy arra dolgozták ki, hogy látványra az eredeti képhez nagyon hasonlót - emberi szemmel gyakorlatilag láthatatlan különbségekkel - tartalmazzon sokkal kisebb méretben. Ezt úgy érik el, hogy olyan eljárást alkalmaznak, melyből az eredeti kép már nem állítható vissza maradéktalanul. Az ilyen eljárást veszteséges tömörítésnek hívják. A fényképezőgépeken általában állítható a tömörítés - minél kisebb tömörítést választunk (vagy nagyobb fájlméretet), annál közelebb lesz a kapott JPG kép az eredetihez.

Előnye a kis allományméret, valamint az, hogy a fényképezőgép gyártók a jobb minőségű képek előállítása érdekében apró képfeldolgozó processorokat építenek a gépekbe, melyek elvégzik helyettünk az élesítés és a zajcsökkentés feladatát.

Hátránya, hogy az utómunkák során már egy előfeldolgozott képpel tudunk csak dolgozni, melynek a minősége minden mentéssel romlik. Az egyik fő érv a JPG formátum ellen az, hogy a fehéregynsúly beállítása nehézkesebb, illetve ismét minőségromlást okoz.

Érzekelő tisztítás - Sensorscope

A probléma


A filmes korszak idején, míg egy filmkockát egy expozíció alkalmával ért a fény csak az objektívek tisztám tartásával kellett törödnünk. Ha bármi hiba volt a filmen, az a következő kockán már nem látszott. Ezzel szemben manapság amikor a film helyén egy érzékelő lapka van az arra került szennyeződések minden képen látszanak. Aki nem szeretne állandóan szembesülni a kamerájának piszkos érzékelőjével (mert az már a legtöbb esetben a gyárból kijőve az), az ne olvassa el a következő bekezdést.

Úgy győződhetünk meg arról, hogy tényleg - de legfőképp, hogy mennyire - koszos gépünk szenzora, hogy készítünk egy képet a lehető legkisebb rekesz nyílással, mondjuk állványról valami homogén felületről. A kék ég vagy egy fehér papír tökéletesen megteszi. Pici sötét foltokat fogunk látni a felvételen, ezeket az érzékelőn lévő kosz foltok okozzák.

A megoldás


Léteznek professzionális szervizben elvégzett szenzor tisztító eljárások melyek meglehetősen drágák, ezért sokan házilag tisztítják az érzékelőt. Ehhez a művelethez nyújt segítséget egy elmés szerkezet, mely nem más mint egy nagyító amely a tüköraknán keresztül betekintést nyújt az érzékelőre így azonnal ellenőrizhetjük munkánk eredményét.



Ha valaki drágálja, nyugodtan használhat helyette elem lámpát és nagyítót is.

2007. augusztus 26., vasárnap

Színhőmérséklet

Remélhetőleg mindenki emlékszik még gimnáziumi fizika óráról az abszolút fekete testre, mely melegítés hatására különböző frekvenciájú fényt bocsájt ki. Ha nem sebaj, utána lehet nézni, mondjuk a wikipédián - itt csak annyit, hogy okos emberek foglalkoztak vele mert a mérési eredmények nem egyeztek az abban az időben divatos elméletekből számítottakból, úgyhogy új elméletet kellett gyártani. Na ez a kvantummechanika.

A mi számunkra az a lényeg, hogy a kibocsájtott fény hullámhossza - tehát a színe - attól függ, hogy milyen meleg test (jó példa a wolfram szálas izzó) bocsájtja ki. A Nap üzemi hőmérséklete kb. 6000-6500K ezt a fényt látja az ember fehérnek az ennél hidegebb testek által kisugárzott fény narancsosabbnak, a melegebb testek által sugárzottak kékebbnek tűnnek. Persze nem minden fényforrás hőmérsékleti sugárzás elvén működik, a fénycsövekben például az atomokat gerjeszik valamilyen módszerrel és az elekronok sugározzák ki a két elekronpálya közötti energiának megfelelő hullámhosszú fényt, Ebben az esetben úgynevezett korrelált szinhőmérsékletről beszélünk, vagyis annak a testnek a hőmérsékletéről amely ugyanilyen színérzetű fényt sugároz ki.

Végezetül egy táblázat különféle fényforrások színhőmérsékletéről:

1700 K: Gyufa lángja
1850 K: Gyertya
2800 K: Fénycső
3400 K: Stúdió lámpák
4100 K: Holdfény
6500 K: Napfény (valójában 5000-6500K napszaktól és felhőktől függően)
9300 K: Katódsugárcsöves TV

Hugin - panoráma képek készítése

Fotózás


Ahhoz, hogy panomáramépet készíthessünk, először is szükségünk lesz néhány fotóra a tájról. A képek készítéséhez használjunk állványt és az összes képet azonos expoziciós beállításokkal készítsük el. Használjunk közepes vagy kis teleobjektívet és hagyjunk a képek között nagy átfedéseket - minden kép tartalmazza az előző kép legalább egynegyedét, mert ez megkönnyíti a további munkát.

Összeillesztés


Panorámaképek készítéséhez sok szoftvert használhatunk, melyek többé kevésbé leveszik vállunkról a manuális munka terhét, ezek közül egy a Hugin nevű program mely teljesen ingyenesen hozzáférhető GPL licensz alatt.

Először is meg kell adni a szoftvernek, hogy mely képekkel dolgozzon, majd a képeken ki kell jelölni olyan pontokat, melyek jól azonosíthatók és az egymást követő képeken rajta vannak, ez alapján fogja a szoftver elvégezni a képek összeillesztését. Lustábbak kipróbálhatják a vezérlő pontok automatikus elhelyezését is. Természetesen minnél több vezérlőpontot helyezünk el annál biztosabban fogja a program összeilleszteni a képeket. Ez akkor fontos, ha nem álványról készítettük a képeket így nem feltétlenül vizszintes az összes kép.

A program képes az EXIF információk alapján beállítani a képek optikai és egyéb torzítását, de egyedi beállításokat is menthetünk, ha van türelmünk játszani vele. És végül nyolcféle leképezési módszer közül választhatunk (hengeres, halszem, stb.) melyet többféle, többek között a Photoshop által olvasható layeres képformátumba menthetünk. Természetesen ezután még egy fotoretusáló programban rengeteg dolguk lesz a körbevágással és egyéb utómunkákkal, de már csak egy kész képpel kell dolgoznunk.

Az alább látható Ptuj város látképe a Drávával (öt kockából összeállított panorámakép halszem optika leképezéssel).



Mindenesetre érdemes áttanulmányozni a használati útmutatót, mert a program kezelőfelülete nem a legjobban tervezett, így használata közben bizony érhatnak meglepetések bennünket. Az viszont mindenképp a szoftver javára kell írni, hogy működik Windows, Mac OSX és Linuxos környezetben is.

2007. augusztus 10., péntek

Életlen mask - képeink élesítése

Az életlen mask - nevével ellentétben - egy élesítési eljárás, melyet 1930 óta használnak a fotógráfiában. Az elve az, hogy egy elmosott pozitívot használnak maszkként a negatívhoz amitől a kép élesebbnek tűnik.

A digitális utómunkák során használatos életlen mask készít egy másolatot a képről amelyen gauss elmosást végez és ezt összeveti az eredeti képpel és ott ahol a felhasználó által megadott küszöbértéknél nagyobb a különbség elvégzi a két kép különbségének kiszámolását.

Áltatában három értéket adhatunk meg:
  • Amount (mennyiség): a széleken lévő kontraszt beállítása
  • Radius (sugár): a szélek vastagságát állíthatjuk vele
  • Threshold (küszöbérték): a szélek detektálásánál van szerepe

A következő alapértékek - digitális fotók esetén általában - jó kiindulási alapok: Amount: 85%, Radius: 0.8-2 pixel, Threshold: 0. A fenti kép is egy ilyen élesítési eljáráson esett át és még a jpg konverzió és az átméretezés ellenére is jól látható a különbség.

2007. augusztus 9., csütörtök

HDRI - Nagy dinamika tartományú képek készítése

Mi az a HDRI


A digitális fényképezőgépek viszonylag kis dinamika tartománnyal dolgoznak, vagyis a fehér és fekete közötti tónus tartomány viszonylag kevés lépésből áll. A számítógépes grafikában és fotográfiában nagy dinamika tartományú képeknek nevezik azokat, melyekben ez a tónus tartomány jóval nagyobb, vagyis a sötét és világos részek is megfelelően részletgazdagok.

HDRI készítése expozíció sorozat segítségével


A módszer az, hogy több képet készítünk és ezekből számoljuk a végeredményt. Vegyünk egy állványt és szereljük rá a kamerát. Állítsuk manuális módba (8-as rekeszre) és mérjünk fényt a legvilágosabb és legsötétebb részre szelektív vagy részleges fénymérési módban. Készítsünk felvételeket a két záridő érték között 2EV-n ként. Nappali felvételek esetén a legtöbb esetben 3 felvétel elegendő. Az utolsó lépésként valamilyen szoftver segítségével állítsuk össze a képet. Használhatjuk hozzá a kifejezetten erre a célra készített FDRTools nevű programot.

Ezek a programok általában kezelik azokat a pici elmozdulásokat is amelyek az egymást követő expozíciókból származnak.

Tónus térkép


Ez a kép azonban – legyen 16 vagy 32 bites – nem jeleníthető meg a monitorunkon, mivel az színenként maximum 256 szint megjelenítésére képes. Épp ezért az átlagember által látott HDR képek (ezek valójában 8 bit színmélységű képek) egyik előállítási módja az úgy nevezett tónus térkép, melynek lényege, hogy egy HDR képből interpoláció segítségével állít elő olyan képet, amely megjeleníthető 8 bites megjelenítőn, vagyis monitoron vagy nyomtatón.

RawView - Raw konverter és nézegető


A through-the-lens.net oldaláról tölthető le ez a kis java alkalmazás, mely segítségével raw állományainkat tudjuk megnézni és előhívni. Az előhíváshoz viszonylag sok beállítás tartozik, még át is méretezhetjük vele a kimeneti képet.

A bal oldalon felsorolja a könyvtárban található állományokat, alattuk a kép exif információit, a jobboldalon pedig az előhíváshoz szükséges beállítások találhatók meg. A képre kattintva pedig a teljes ablakban szemügyre vehetjük az eredményt. Egyetlen hátránya, hogy nem lehet a képet 100%-os nagyításban megnézni.

Előnye viszont, hogy gyakorlatilag bármilyen operációs rendszeren elfut.

Színkezelés - kalibráció

Minden kép feldolgozási eljárás alapköve, hogy lehetőség szerint minél kevesebb különbség legyen az egyes eszközök által produkált képek színében. Mivel minden egyes monitor és nyomtató a használt eljárás és papír valamint festék miatt másképp jeleníti meg ugyanazt a képet, szükségünk lesz valami közös nevezőre.

ICC Color profil


Szerencsére az International Color Consortium létrehozott egy leíró szabványt, mely egy közös az emberi szem érzékelési mechanizmusán alapuló leírásra az un. CIE színtérre fordítja le eszközünk szín visszaadó képességét. Ezt a szín profilt a legtöbb gyártó adja az eszközhöz és ennek alapján az szoftver vagy az operációs rendszer korrigálja a megjelenített színt. Így nincs más dolgunk, mint beállítani a szín kezelés alatt a megfelelő szín profilokat a nyomtatónkhoz illetve a monitorunkhoz.

Sajnos a nyomtatók szín visszaadó képessége általában rosszabb mint a monitoroké ezért vannak olyan színek, amelyek nem jeleníthetők meg velük.

Monitor kalibráció


Ha nincs lehetőségünk szín profilt használni, vagy a gyártó nem adott a készülékhez és le sem tudjuk tölteni az internetről készítenünk kell egyet. Monitorunk beállításának ellenőrzésében segíthet a monitorsetup.com oldal.

Professzionális felhasználás esetén egy pók nevű hardver eszközt (koloriméter) helyeznek a képernyőre, amely az előre beállított színek hullámhosszát méri és ez alapján készíti el a profilt.

Nyomtató beállítás


Az otthoni felhasználónak valójában leginkább arra van szüksége, hogy a nyomtatója és a monitora össze legyen hangolva, vagyis ugyanazok a színek látszanak a monitoron mint a nyomtatón. Ezt tesztábrák nyomtatásával és összehasonlításával tehetjük meg.

A fényképezőgép és szkenner beállítása


Mindkét esetben könnyű dolgunk van, mert általában az alap beállításokat a hardver tartalmazza és ezek nem nagyon változnak. A fényképezőgép esetében leginkább a fehéregyensúly pontos beállítására törekedjünk, de maximalisták lefényképezhetnek egy tesztábrát is az adott fényviszonyok között, melynek segítségével beállítható az adott alkalomnak megfelelő szín profil.

Színek - egy kis fizika

Hullámhossz


Ha a szemünk által érzékelt színeket kizárólag fizikai szempontból vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a fény mint elektromágneses hullám egy jellemzőjéről az úgy nevezett hullámhosszról beszélünk. Az ember által látható fény hullámhossza a 390nm és a 780 nm közötti hullámhosszokat érzékeli. Ha megnézünk egy szivárványt az abban látható színek éppen az ezen hullámhossz tartományba eső összes hullámhosszú elektromágneses hullámot tartalmazzák, magyarán mondva az összes színt.

Mitől lesz a falevél zöld


A nap fénye hozzávetőlegesen egyenlő mértékben tartalmazza az összes hullámhosszúságú fényt, az ilyet fehérnek nevezzük. A tárgyak azért színesek a bennük lévő anyag különböző szín komponenseket különböző mértékben verik vissza, a falevélben lévő klorofil például a zöld színnek megfelelő hullámhosszú fény veri vissza a legjobban.

Szubstraktív színkeverés


Ha tehát a nap fényét, vagy más mesterséges fényforrás fényét szeretnénk kihasználni a képalkotáskor, például egy papírkép vagy nyomat esetén olyan anyagokra van szükségünk melyek a fehér fény egy komponensét verik vissza. Ezt az eljárást kivonó vagy szubsztraktív színkeverésnek hívják.

Ehhez a cián a bíbor és a sárga komponenseket használják és ezek különböző arányú keverésével állítják elő a különböző színeket. Az összes festék keveréke feketét fog eredményezni. (Takarékossági okokból a nyomtatókban külön fekete festék van, a teljesen fekete és az egyes színek sötétebb változatának előállításához.)

Additív színkeverés


Ha azonban aktív fényforrással, például egy monitorral dolgozunk a színeket különböző hullámhosszú kisugárzott hullámok összegeként állítjuk elő. Ebben az esetben vörös, zöld és kék fényforrásokkal dolgozunk. Ilyen esetben ha egyik fényforrás sem világít feketét, ha mind fehéret kapunk.

Robert Capa


Eredeti nevén Friedmann Endre Ernő, a huszadik század egyik leghíresebb haditudósítója volt. Budapesten született 1913. október 22.-én és 1954. május 25.-én Indokínában halt meg. Egyik leghíresebb képe a milicista halála sok vitát generált, sokan kételkednek az eredetiségében.
Töle származik a mondás: Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.

További olvasnivalót és képeket találhatunk a wikipédián és az általa alapított Magnum fotóügynökség oldalán.

2007. augusztus 8., szerda

2007. augusztus 7., kedd

F - avagy az optika fényereje

Mindenekelőtt kezdjük néhány definícióval. A blendenyílás - azon lyuk mérete, amelyen keresztül a fény az érzékelőre vagy a filmre jut. Ezt az objektívben lévő kis fém lapocskák - a diafragma - mozgatásával változtathatjuk. Minnél nagyobb ez a lyuk egységnyi idő alatt annál több fény jut a fény érzékelőre.

Az F szám - vagy másképpen fényerő nem más mint az optika fókusztávolsága elosztva a blendenyílás átmérőjével. Ezért van az, hogy a legtöbb zoom objektív különböző állásokban különböző maximális fényerővel rendelkezik.

Példaként, ha van egy fix 50mm-es objektívünk és F2 beállításunk, az azt jelenti, hogy a blendenyílás átmérője 25mm ebben az állapotban.

2007. augusztus 6., hétfő

André Kertész

André Kertész, eredeti nevén Kertész Andor, magyar származású fotóművész. 1894. július 2. született Budapesten és 1985. szeptember 28. halt meg New Yorkban.

További képek és információk


André Kertész az Origó galériában, a Fine Art Photography Masters oldalain és a wikipédiában.

Fénymérési lehetőségek tükörreflexes fényképezőgéppel

Kiértékelő fénymérés


A fényképezőgépek egyik intelligens fénymérési módszere a kiértékelő fénymérés. Ilyen esetben a fényképezőgép összegyűjti az objektíven keresztül a kép felületen elhelyezett több szenzorra érkező fény erősség adatokat az előre programozott mintákkal és ez alapján beállítja a megfelelőnek ítélt expozíciós idő és blendenyílás értékpárost. Ez a fénymérési módszer a legtöbb esetben kielégítő, mivel az előre tárolt minták között sok extrém fényviszony is található.

Néhány esetben azonban a kép részletei beéghetnek vagy épp ellenkezőleg túl sötétek - kevéssé részletgazdagok lehetnek. Szerencsére a legtöbb kamera lehetőséget nyújt több fénymérési mód használatára is, ha a gép intelligenciája kevésnek bizonyulna.

Szelektív vagy részleges fénymérés


Ebben a fénymérési módban a fényképezőgép csak a kereső középpontja körüli, nagyságrendileg 10%-os felületet használja a fénymennyiség megállapítására. Amennyiben ez a felület csak az 1-5% akkor ezt a technikát spot fénymérésnek szokták hívni.

Középre súlyozott fénymérés


Ez a módszer a kiértékelő fényméréshez hasonlóan a kereső teljes felületét használja a fénymennyiség méréséhez, azonban a középpontban mért értékek nagyobb (60-80%) súllyal számítanak, vagyis inkább a kép közepének fényessége fog számítani a beéllításoknál és a széle kevésbé.

Manuális optika használata digitális tükör reflexes fényképezőgéppel

Akik még a filmes korszakban kezdték a fényképezést, azoknak bizonnyal van otthon néhány jó minőségű manuális objektív, melyek csak porosodnak. Ha példának okáért van egy Zenit vagy Praktica a fiókban ezeknek M42 menetes bajonettje van, nézzük mit tehetünk, hogy mondjuk egy Canon EOS fényképezőgéppel használni tudjuk.

Átalakító


Első körben szükségünk lesz egy bajonett átalakítóra, mely a jobb fotós boltokban beszerezhető. Figyeljünk oda, hogy az átalakító vastagsága miatt képes lesz-e az optikánk végtelenre fokuszálni. Ennek segítségével már felhelyezhető a gépre és képeket is készíthetünk vele, amennyiben az optikán van manuális blende beugrasztó. A régi objektívek esetén a mélység élesség ellenőrzéséhez elhelyeztek egy gombot a legtöbb objektíven, melyet megnyomva a rekeszt beállította a megfelelő értékre. Amennyiben nincs ilyen gomb és az átalakító nem rekeszel le, vagyis az objektív végén levő pöcköt nem nyomja be, kénytelenek leszünk megbontani az objektívet és kiugrasztani a blende visszahúzó rugóját. Ezen a ponton azonban csak legjobb szeműek fognak tudni éles képeket csinálni.

Élesség állítás


A helyes távolság beállításához két lehetőség adódik. Az első, hogy beszerzünk egy mérő ékes matt üveget és így a régi filmes gépeken megszokott módon tudunk élességet állítani. A másik, hogy Canon gépünkhöz olyan átalakítót szerzünk be, amelyben egy kis chip van és azt hazudja a gép váznak, hogy egy fix rekesszel ellátott objektív van csatlakoztatva a vázhoz és a váz kontraszt érzékelőjét használja. Így a keresőben lévő fókusz pontok becsippannak amikor távolságot állítunk az objektíven. Mivel a kontraszt érzékelő működéséhez viszonylag sok fény kell (8-as blendétől felfelé már nem működik üzembiztosan szinte semmilyen körülmények között) a távolságot a legnagyobb rekesz kiválasztásával állítsuk be, majd ezek után rekeszeljük le az optikát.

Fénymérés


Ezek után, már csak az expozició helyes beállítása következik. Rekesz előválasztás vagy manuális módban használva gépünket az adott fénymérési beállításoknak megfelelően fogja a zár időt kiválasztani csak arra kell vigyáznunk, hogy az objektív legyen lerekeszelve, mivel gépünk az objektíven keresztül mér fényt.