Ismét elővettem egy kicsit ezt a RAW/JPG témát, mivel magam is elég sokszor tűnődöm, hogy mit is állítsak be a gépen.

Kinek a pap kinek a papné

Természetesen nem csak saját kútfejből dogozom, hanem mások munkáit is tanulmányoztam a kérdésben és az első megállapítás: ha nem tudod mi az a RAW akkor fotózz JPG-ben. Ken Rockwell szerint, ha egy nap 100 képet csinálunk használjunk JPG-t. Ha minden képet egyenként szeretünk megbuzerálni, akkor RAW-t. 

A fényképező gépek fénymérői viszonylag könnyen becsaphatók és vannak olyan esetek amikor nem is lehet jól exponált képet készíteni, mert ha az égre mérünk fényt a téma fog bebukni. A következőkben egy olyan technikát mutatok meg, aminek a segítségével részletek nyerhetők vissza a fehérnek látszó égbe.

Tegnap az indafotó által szervezett fotósétán találkoztam Rékával, majd ma reggel az indafotón a képeivel. Két indirekció múlva megtaláltam a Flickr-en. Nézzétek jó képek.



(Mégiscsak lehet jó HDR képeket csinálni, szemben régebbi véleményemmel.)

A huszadik századi fényképeszek bemutatását Arnold Genthevel és Greta Garboról készült portréjával folytatom. Genthe 1869 Január 8-án született és 1942. Augustus 9.-én halt meg. Híresebb sorozatait San Franciscoban készítette a kínai negyedben és a nagy földrengés idején.



Még:
Genthe a wikipedián
Erwin Fieger élete és munkássága dióhéjban

Ha szeretnénk tudni, hol is van pontosan a kép közepe, nincs más dolgunk mit két segédvonalat (guide) elhelyezni rajta. GIMP 2.4 esetén menjünk a Image > Guides > New Guide (by percent) menüpontra és helyezzünk el egy segédvonalat vízszintesen majd egyet függőlegesen 50%-nál.



Megjegyzés: a segédvonalak láthatóságát a Shift + CTRL + T billentyű kombinációval kapcsolhatjuk ki és be.

Még tippek régebbről:
Vágási segédvonalak használata GIMP-ben
Photoshop pluginek használata GIMP-pel

A mai GIMP plugin segítségével azt a hatást érhetjük el ami egy nagy érzékenységű fekete fehér filmről előhívott képen látható. A filmek esetében az érzékenység növelését a fényérzékeny emulzió csepp méretének növelésével lehetett elérni. Azért, hogy a felbontás ne csökkenjen jelentősen, az emulziót több rétegben és méretben vitték fel a filmre. Ettől sajátos hatása lett egy ISO400-as filmre exponált képnek.

Korábban már írtam a Kongresszusi Könyvtár képeiről a Flickren. Most egy sor századforduló környéki képet nézegethetünk meg ott.

Mivel egyetlen lencserendszer sem tökéletes - főleg az olcsóbb objektívek esetén - számolnunk kell bizonyos hibákkal a leképezés során. Az egyik ilyen bosszantó hiba a kromatikus aberráció, mely esetében a tárgy széleinél színes - általában lilás - vonalak jelennek meg.

Ennek a hibának javítására Kriang Lerdsuwanakij készített egy GIMP beépülő modult (plugint) fix-CA néven.

Mostanában a kölni Ludwig Múzeum 20. századi fotógyűjteményét nézegetem üres időmben és ebből szeretnék néhány darabot megosztani veletek inspirációként.

Elsőnek Erwin Fieger munkásságát ajánlanám figyelmetekbe. Fieger 1928-ban született Csehszlovákiában, tanulmányait Stuttgartban folytatta, majd később Olaszországba költözött. Fotózott néhány magazinnak -többek között a Lifenak- és foglalkozott sport fotózással is, készített képeket téli és nyári olimpiákon is. Az itt látható kép az élni és meghalni a gangeszen c. sorozatból való mely könyv formájában is megjelent.

Az angolul tudók részletest leírást találhatnak a Pink Pinguin blogon arról, hogyan lehet házilag csinibini kameratáskát készíteni.

Varrógép és vasaló használatának ismerete előny.

A JPG magazint mindenki ismeri, de van még ezen kívül számos PDF magazin a fotózás tárgykörében, amiből inspirációt meríthetünk. Ezek közül egy a Pict*re PDF magazin.



Kellemes nézelődést. (Most már biztos, hogy a kiadó megöl és akkor nem lesz nektek blog...)

Egy nagyszerű szerszám fotósok számára a mélységélesség és hiperfokális távolság számoló készülék vagy táblázat. Ennek segítségével megtudhatjuk, hogy adott beállítások és tárgy távolság mellett a tárgy előtt és mögött mekkora tér lesz hozzávetőleg éles a képen valamint, hogy milyen távolságra kell legyen a tárgy ahhoz, hogy a végtelenben lévő tárgyak is élesek legyenek.



Bővebben a mélységélesség kiszámításának elméletéről itt.

A legtöbb fényképezőgép nem jelzi ki az ISO beállítást a keresőben, ezért az ember hajlamos lehet, egy templomi belső fotózás után ISO 1600-zal készíteni a napsütéses képeket is, ami elég zajos képeket fog eredményezni. Ha azt tapasztaljuk, hogy még 7.1-es rekesz mellett is 4000 záridővel akar exponálni a gép, kezdjünk gyanakodni.

A másik dolog a képek mérete és felbontása, amit - ha elállítunk - nem fogjuk észrevenni. Ha mondjuk a weboldalunkhoz készítünk kis méretű képeket, majd a következő fotózás során A4-es nyomatot szeretnénk készíteni és az alapanyag 2 megapixeles lesz, az szintén elég bosszantó.

A harmadik dolog amit érdemes megnézni, az üzemmód választó tárcsa állása. Ez akár véletlenül is eltekeredhet a táskásba való berakáskor, kivételkor.

A negyedik, majd elfelejtetem, az expoziciós mód. Durván lehet káromkodni, amikor épp ott a jó pillanat és a gép önkioldón van, elkezd pittyogni, hogy majd tíz másodperc múlva exponálni is fog.

Mind a négy dologhoz meglehetősen ritkán nyúl az ember - a harmadikhoz talán azért gyakrabban - ezért érdemes megszokni, hogy a képek elkészítése után állítsuk vissza a szokásos alapbeállításokat. Mondjuk ISO 100, RAW (vagy nagy méretű JPG) és Program (P) és sorozat mód. Ezekkel a beállításokkal általában nem tudjuk elrontani a képet, kivételt képez, ha nagyon sötét van, mert ilyenkor bemozdulásos életlenség léphet fel.

Tehát ellenőrizni:

• ISO
• kép méret
• program tárcsa
• expozíciós mód