2009. július 30., csütörtök

Tangó

Ma elmentünk A.-val tangó estre a várba a Nemzeti Táncszínházba. A dolog nem is volt rossz, a zenészek jók voltak, a darabok amiket játszottak érdekesek, a táncosok meg – nos a tánchoz nem annyira értek, de az látszott, hogy nem könnyű tánc ez. Drukkoltam nekik, hogy megússzák esés nélkül. Ilyeneket játszottak (ezek tényleg ők):



Na mondok magamban egy idő után, olyan hangulata van ennek, mint egy Tarr Béla filmnek. Mondjuk lehet, hogy nem véletlenül Sátántangó a címe. Tarr Béla amúgy fasirtban van a vágók nemzetközi szövetségével, vagy ollója nincs, mert a következő jelenet 19 perc vágás nélkül. A film amúgy zseniális – fotós/filmes szempontból is – de nem merném szívből ajánlani, mivel nem annyira pörgős mint azt manapság megszoktuk. Konkrétan 7 óra, a moziban két szünet van. Viszont ha rá tudsz áldozni egy délutánt, mindenképp nézd meg.

2009. július 29., szerda

Azért – még mindig – tudnak ezek az oroszok... (II/visszatér)

Aki nézegeti a tumblr-en a dolgaimat, annak valószínűleg nem lesz meglepetés. Beszereztem egy majd ötven éves távmérős Zorki-4 típusú fényképezőgépet. Egyszerűen gyönyörű, remélem fényképezni is lehet vele :-) A zár működik, töltöttem bele filmet majd tudósítok milyen lett.



Azért egy pár dolog eszembe jutott, amit most megosztok veletek, hátha. Először is a gép egy Leica III koppintás, teljesen mechanikus. (Mondjuk egy Leica kb. egy nagyságrenddel többe kerül, azt már nem reszkíroztam volna meg.) Hallod a rugókat kattogni amikor a tárcsákat állítod. Ami azért jó, mert sohase fogy ki az elem belőle, vagyis mindig és mindenhol lehet fotózni vele, amíg valaki gyárt filmet. A mechanikus kialakításnak az is az előnye, hogy ez a szerkezet még mindig működik. Majd ötven év múlva beszélgessünk el az 5D-dről, hogy muzsikál.

A másik csoda a távmérő, ami egy optikai szerkezet és a távolság állítást segíti. Hogy mindenki megértse, a helyzet a következő: a gépnek van egy egy fókuszpontból (a kép közepe) álló optikai, élesség állítást segítő rendszere, ami két kép fedésbe hozásán alapul. Magyarul, középre veszed amit élesen akarsz látni és addig tekergeted az objektíven az fókusz gyűrűt míg egy képet nem látsz. Ez fényévekkel jobb módszer mint a Szmena saccolós élesség állítása. Arról nem is beszélve, hogy a Jupiter F2 50mm fix objektíven le is lehet olvasni a mélység élességet. Ja ha már itt tartunk, lehet, hogy nem ártana kipucolni sem a Jupitert, sem A. kitobjektívjét, ha valaki tud megbízható embert aki vállalkozik ilyenre, hálás lennék, ha nem tartaná magában.

És végül bizonnyal felteszed a kérdést, hogy minek? Hiszen a digitális gépem lényegesen többet tud, kényelmesebb és nem fogyaszt filmet, nem kell előhívásra költeni és élesebb képeket csinál. Ez így igaz, viszont egy ilyen régi eszköz megtanít elgondolkodni arról, hogy hogy csináld meg a képet, mert mindent neked kell beállítani, nem segít ki az automatika. Nem hagy ellustulni és mindegyik gépnek saját karaktere van, amit digitálisan nem lehet visszaadni.

Ja és nagyszerű érzés. Próbáld ki, menj fel a padlásra, keress egy régi Pajtást, Szmenát vagy Zenitet és nyomás fotózni.

2009. július 23., csütörtök

Régi filmek digitalizálása – olcsójános módszer

Kellett egy lapolvasó. Amúgy is. Gondoltam milyen jó, majd akkor digitalizálom a régi a filmeket is vele és mehetnek a Lightroom katalógusába. Oda nem kellenek túl nagy képek. Ha aztán valamelyik véletlenül kell, akkor előveszem és elviszem valahova beszkenneltetni. Plusz ott van a Szmena, amivel mostanában játszom, az is filmet eszik és így nem kell majd nagyításokat csináltatni, csak beszkennelem és kinyomtatom, ha kell. Ez volt a terv. Lássuk miből élünk most, hogy itt van egy CanoScan 4400-as szkenner. (Amikor meg akartam venni, gyakorlatilag semmilyen infót nem találtam a neten arról, hogy legalább erre jó lesz-e. Minden valamirevaló fórumon azt írják, hogy vegyél minimum 200eFt-ért egy filmscannert és tanulj meg szkennelni vele, különben nem lesz elég jó. A kérdés, hogy kinek mi az elég jó. Remélem, hogy ezen bejegyzés alapján képet alkothatsz arról, hogy egy olcsó síkágyas szkennertől mit várhatsz a gyári driverrel. A szkennelő programok még egy külön misét is megérnek állítólag:-)

Először is a szkennelést rábíztam a sütisdobozra (mac mini), úgyis csak porosodott. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult mert a gép majd 5 percet szöszmötöl kockánként, ami kb. fél óra egy 6-os csíknál, szóval berakod, elindítod, csinálsz mást és amikor eszedbe jut kicseréled a filmet. Így kb. egy tekercs per nap sebességgel lehet haladni, szóval nem túl gyors módszer, aki siet ne ezt válassza.

A filmekkel amúgy két baj van. Az egyik, hogy a tárolásuk kicsi szelencékben történik, amitől feltekeredve maradnak akkor is amikor kiveszed őket a dobozból. Ezen sajnos nehéz segíteni, ha valaki tudja hogy kell kiegyesíteni őket légyszi írja meg. A másik probléma, hogy nem nagyon jó összetapizni őket. Ezt mondjuk egy kertészeti boltban kapható cérna kesztyű segítségével megoldottam.

A szkennelés előtt a feltétbe helyezett csíkot érdemes egy puha ecsettel portalanítani.

Felbontás



És akkor az első kérdés, mekkora felbontásban szkenneljünk. Ha elolvasod a 30 Megapixeles Szmena c. bejegyzést, láthatod, hogy a lapolvasó elméleti felbontását egyáltalán nem kell kihasználni, 2400 DPI-vel megfelelően nagy méretű képeket kaphatsz. Ez azért is jó, mert kb. fele annyi idő alatt lesz kész a szkennelés mint 4800 DPI-vel, vagyis nem egy, hanem csak fél óra alatt.

A következő három képen láthatod, hogy milyen minőséget produkál a lapolvasó 1200, 2400 és 4800 DPI kimeneti felbontás mellett. Az első képrészlet 4x-es a második 2x-es a harmadik 1:1-es méretben látszik. (A méretezés itt nem volt korrekt, mivel a szkennelést JPG formátumban végeztem és így a JPG-re jellemző „műterméket” is nagyítottam, de a lényeget talán nem befolyásolja.)







Ami látható, hogy a 2400 és a 4800 DPI-ben szkennelt kép között nincs jelentős különbség a részletekben, vagyis tényleg nem igazán éri meg több időt várni a 4800 DPI-s beolvasásra.

High Quality


A nagy Scott most azt mondaná, ki akar rossz minőségben szkennelni? Ha ilyet látsz hogy High Quality azonnal kapcsold be. Ebben az esetben igaza is volna. A következő két kép sorrendben alacsony és magas minőségben készült. Az eredmény mindenképp szebb High Quality módban.





Grain Compensation


Ez valójában a zajszűrés egy speciális esete, a filmek szemcsézettségéből adódó zajt csökkenti. Mint minden zajszűrés csökkenti kicsit a kontrasztot. Ebben az esetben vállalható mértékben. Az itt látható képen a legnagyobbra állítottam a Grain Compensationt.



Unsharp Mask


Iskola példája annak, hogy soha se kapcsolj be egy funkciót, aminek a Photoshopban ugyanaz a neve. Nincs kontrolod felette és túlélesít. Jobban jársz, ha az utómunka fázisra hagyod, mint ahogy a többi csillivilli lehetőséget, mint kontraszt állítás görbékkel, stb. Az itt látható kép átesett a szkenner driver élesítési eljárásán.



Összefoglalva, ha filmeket és fotókat is akarsz digitalizálni és nem szánsz a dologra nagyon sok pénz, de nem is sietsz nagyon, akkor egy ilyen olcsó szíkágyas lapolvasóval is lehet eredményeket elérni. Jó lehet még azoknak akik kisérletezni szeretnének a filmmel mint médiummal, hiszen csak elő kell hívni/hivatni, majd szkennelés után ugyanazokkal a módszerekkel lehet velük dolgozni mint amit a digitális fényképezőknél megszoktunk. Több száz film, vagy több ezer dia szkennelését viszont nem javasolnám vele, ha sietsz. Én viszont ráérek...

2009. július 21., kedd

Szolgálati közlemény

Az elmúlt néhány napban a névszerverek túlterheltsége miatt nem lehetett elérni a fotonlog.hu oldalt. Elnézést kérek a DoS támadás szervezői nevében is.

2009. július 14., kedd

Nyár

Nemár... Ne olvass blogokat! Menj szépen nyaralni és csinálj sok szép képet. Majd jelentkezem...

2009. július 10., péntek

Cameras

Egy időben, amíg a másik énem tesztelte az alkalmazásokat az egyik énem idegrohamot kapott attól, hogy akárhányszor csatlakoztattam a haverom iPhoneját elindult a Lightroom és be akarta importálni a cimborám családi fotóit.

Ha téged is idegesít, hogy amikor egy iPhone-t vagy egy kártyaolvasót csatlakoztatsz a géphez, elindul a Lightroom vagy az Image Capture, a megoldás az ingyenesen használható Cameras nevű alkalmazás, ami beépül a Preferences Pane-be és segítségével egyesével kiválaszthatod, hogy mihez kezdjen a gép az eszközökkel.

2009. július 9., csütörtök

Kultúra és egyéb nyalánkságok

Az utóbbi időben a megszokottól kissé eltérő bejegyzések születtek, úgyhogy úgy érzem itt az ideje magyarázkodni. Hazudhatnám, hogy alkotói válságban vagyok, de nem igaz, csak a fotózással kapcsolatos énem épp szabadságon van. Illetve olyan dolgokat csinál amik még nem érettek a nyilvánosságra, (aki nézi a képeket a tumblr-en sejthet valamit) plusz a másik énem épp 14-16 órát dolgozik.

Így viszont kevés idő jut és persze kevés inspiráció ér ebben a témában. Viszont az élet megy tovább és az ember csinál mindenféle mást a szabadidejében, mint például koncertre vagy moziba megy (fotózás és utómunka helyett). Nos mivel most ezek vannak, ezeket osztom meg veletek. Amúgy azért merem ezt így, mert HAL blogján nagyon szeretem ezeket a nem szakmai, de jóizlésről tanúbizonyságot tévő kis ajánlókat. Ezért néztem meg a HOME c. filmet is és nem bántam meg. Remélem ti is kedvelni fogjátok azokat amiket én ajánlok.

Ha már itt tartunk, egyszer össze fogom szedni azokat a blogokat podcastokat és weboldalakat, amiket szerintem érdemes látogatni, úgyis kelleni fog a tanfolyamhoz a kötelező olvasmányok szekcióba. Aztán ha lesz időm és az fsf.hu is úgy akarja, folytatni fogom a fotósoknak szóló GIMP sorozatot, a következő darab például a duplex hatású kép előállításáról fog szólni. Aztán a végén nem lehetetlen, hogy valamiféle könyv is lesz belőle.

Ezen felül, bár én úgy néz ki nem tudok ott lenni, menjetek el 2009-07-18.-án a Scott Kelby féle világméretű fotósétára az állatkertbe, vagy Badacsonyba. Az állatkerti sétát az indafotó, a Badacsonyit a spottr szervezi. Aki az állatkerti sétát választja gazdagabb lehet az Adobe Photoshop Lightroom 2 fotósoknak c. könyv egy dedikált példányával. Aki meg nem nyer rendelhet egyet magának innen.

2009. július 7., kedd

Engedj be (Låt den rätte komma in)

Ez most ismét egy nem a fotózásról szóló bejegyzés. (Valószínűleg már gyanakszol, hogy az egész fotós cucc csak a beetetés volt, hogy megfelelő mennyiségű látogató gyűljön össze, akit aztán lehet mérgezni a kultúrával. Lehet, hogy igazad is van.) Mindenesetre most egy olyan filmről szeretnék beszámolni, amiben kevesebb erőszakos jelenet van, mint egy jobb hatórás hiradóban vagy egy tetszőleges Shakespeare műben (majdnem beleértve a 75. szonettet is) mégis azt írták ki a plakátra, hogy horror. Pedig a legszebb film amit a szeretetről és másságról valaha is csináltak.



A film az imdb-n.

2009. július 4., szombat

Zsámbék Jazz Open

Most egy rendhagyó – jó magyar kifejezéssel élve Off Topic – programajánló következik. Egyrészt azért rendhagyó, mert egy lezajlott eseményről szól, másrészt mert nem a fotózásról. Amikor körbekérdeztem a barátaimat, hogy ki akar csatlakozni hozzánk (a programot A. találta), Hocsi barátom – aki szerint a metál azért nem jó mert túl sok hang van benne – visszakérdezett, hogy ez a Zsámbék Jazz Open valami tenisz verseny? Pedig nem.

Az esemény tíz éve kerül megrendezésre, de még nem sikerült eljutnom, pedig már tervezem egy ideje. Túl nagy hírverést most sem kapott, de A. szerencsére elkapta a rádióban, így idén elmentünk végre. Tegnap, mint tíz éve az elsőn Snétberger Ferenc játszott, most egy nagyon jó trombitás Markus Stockhausen társagágában. Maga a rendezvény a Romtemplom elötti kis réten kerül megrendezésre. Aki már járt ott biztos látta a színpadot.



Tegnap este szerencsére jó idő volt, csak az elején ijesztgetett bennünket az eső. Mire mi odaértünk A.-val, már elfogytak a jegyek, viszont – ha már szék nem is volt, a fűbe azért le lehetett heverni. A pletykákra éheseknek még hozzátenném, hogy a nézők között látható volt Vámos Miklós író, aki zöld színű bicajt ábrázoló pólójához színben harmonizáló nadrágot, fekete zoknit és programozó papucsot viselt.

Én inkább zenét hallgatni mentem, úgyhogy A. kapva kapott az alkalmon – és a fényképezőgépemen – és csinált pár jó képet. Nem mintha neki nem lenne sajátja, de azt akkor nem én cipelném gondolom:-)




Amúgy, hogy visszatérjünk a fotózáshoz, ha nem akarod zavarni a körülötted levőket a zene élvezetben és mindenképpen fotózni akarsz, vigyél magaddal inkább egy kompakt gépet, mert a tükörreflexes gép borzasztó hangosan exponál.

Végezetül pedig, hogy kb. fogalmad legyen róla, hogy milyen volt, felvettem egy számot videóra a mobilommal. Ebből adódóan ne várj valami nagy minőséget. A szám második felére rájöttem, hogy ha törökülésben ül az ember akkor allvány helyett a lábfejének támaszthatja a mobilját.