2009. augusztus 18., kedd

Zorki-4 képek

Amikor megvettem a gépet megígértem, hogy írok róla bővebben, ha kipróbáltam. Hát most előhívattam az első tekercset...

Fénymérés


A fénymérés – egyenlőre – kétféle módszerrel történik. Az egyik a napos tizenhatos (bővebben itt), a másik pedig a Canon manuális módban. Mondjuk azért kicsit vicces, amikor egy digitális tükörreflexes fényképezőgépet elővesz az ember, beállítja a filmnek megfelelő ISO értéket, a kívánt blendét vagy záridőt, majd leolvassa a másik értéket, cöccög, bólint és elteszi. Ezek után pedig előveszi a valódi fényképezőgépet, tárcsákat forgat, objektíven teker, cöccög és kattint. Ezzel a módszerrel mindenesetre több jólexponált képet lehet készíteni, mint az elsővel, bár nekem úgy is szokott menni. Egyszer majd veszek egy Leningrad márkájú fénymérőt:-)

Objektív


A Jupiter F2/50 egy jó objektív, nem szeret ellenfényes képet csinálni. Ami azt illeti körkörös moarét még nem láttam eddig soha. Az egyik ellenfényes képen viszont egy ilyen jött szembe. Közben kiderült, hogy ezt az érdekes formát a scanner csinálta ide. Az azóta bescannelt filmen már majdnem minden kockán látható, pedig az Nikor objektívvel készült :-( Ez úton kérek elnézést a szovjet ipartól.



Hogy amúgy mennyire jó az objektív? Nem egy L-es Canon üveg. Mondjuk hasonló mint a Helios58 amit a Zenitekhez adtak, csak épp öregebb nála vagy 20-25 évvel. Egy ötven éves objektívhez képest mindenképp jó. Mutatok egy képet teljes méretben és a belsejéből kivágott 100%-os méretű részt.




Távolság állítás


A távmérőhöz tartozik dioptria állító és a használata igen hamar megszokható. Sajnos csak középre lehet mérni, de ez a legtöbb esetben megfelelő eredményt ad még akkor is, ha újrakomponáljuk a képet.

Összefoglalás


A gépnek megvan a súlya, hogy biztonságosan és bemozdulásmentesen lehessen tartani. A fix 50mm-es objektív a legtöbb esetben némi sétával kiegészítve tudja a kívánt képkivágást és elfogadható a rajza. A gépnek viszonylag precíz mechanikája van, bár ötszázadra és ezredre ezt a példányt nemigen lehet beállítani, ezért a képeket maximum kétszázötveneddel készítettem.

Ami egy kicsit hiányzott, az az EXIF adatok, így nem tudom megmondani, hogy a fenti kép pontosan milyen beállítások mellett készült, de úgy emlékszem, hogy ISO 200 (ez jelen esetben nem állítható), F5.6, 1/250 és végtelenre volt az élesség állítva. És ha nem, hát akkor se történt semmi...

Összegezve, ez nagyon jó ár/érték arányú fényképezőgép. Talán az egyik legjobb, amivel valaha dolgom volt – eltekintve A. Smenájátol, mert az nekem nem került semmibe, tehát mindent visz :-)

Addendum: A spottr kezdeményezéséhez csatlakozva elindítottam a
archive Юпитер50 fotóblogot, ahol remélhetőleg sok képet fogtok látni amit ezzel a géppel készítettem.

2009. augusztus 17., hétfő

Hova menjünk fotózni? – Kápolnapuszta, bivalyrezervátum

A balaton-felvidéken, nem messze a kisbalatontól van a kápolnapusztai bivalyrezervátum. Egy rövid kitérőt mindenképpen megér, főleg ha gyerekekkel megyünk.


Dagonyázó bivaly



Hová menjünk fotózni? nagyobb térképen.

2009. augusztus 10., hétfő

Stoptrükk videó a Macworld borítójának készítéséről...

Sokat nem is tennék hozzá a címhez, mindössze annyit, hogy jól megfigyelhető, hogy mennyit dolgoztak a fények beállításán, hogy utána minél kevesebbet kelljen retusálni.

Cover creation from Peter Belanger on Vimeo.

2009. augusztus 8., szombat

Hogy fejlődik egy város?

Eszpee írt egy cikket a kispadra arról, hogy Lyonban mi változott az elmúlt 30 évben. Erről eszembe jutott, hogy láttam hasonlót Budapesttel kapcsolatban csak az 100 évet ölelt fel. Nak segítségével rá is találtam és most megosztom veletek Lugosi Lugo László képeit Budapestről.

2009. augusztus 5., szerda

A szar – menő vagy nem menő?

Na ez nagyon magyar ám! A fotóblogok között mi nyert a goldenblogon? Nem ám valami pozitív dolog. Valaki, aki próbál szépet csinálni. Beleszakad, beleteszi a szívét lelkét, jó szeme van, a fotózásért él, csinálja a dolgát, értéket teremt. Nem. az idei első egy kizárólag szar képekkel foglalkozó blog. A fika az bezzeg menő. A szar. A dilettáns. Akit ki lehet röhögni. És ebben az a szörnyű, hogy itt most nem a közönség szavazott, hanem a magasztos zsűri. Akiknek mondjuk az volna a feladata, hogy valamilyen érték mentén válassza ki a győztest. De milyen értéket képvisel egy mások, szar képeiből készített gyűjtemény?

2009. augusztus 4., kedd

A kontrasztról

A jó fénykép egyik fontos összetevője a kontraszt. Hasonlóan fontos eleme mint a kompozíció csak kevesebbet beszélnek róla. A következőkben a kontrasztot fogjuk kicsit jobban megvizsgálni, hogy azok akik tudatosan fényképeznek, még egyel több dologra figyelhessenek oda.

Fény árnyék


A legtriviálisabb fajta. Általában azokból a képekből lesz ütős fekete fehér kép amelyeken a fény/árnyék kontraszt erős. Természetesen ezt a legkönnyebb fokozni az utómunka során is, mondjuk a görbék állításával.



Bár a két következő példa színes, mégis a fény árnyék kontrasztra példa.






Színkontraszt


Ebben az esetben általában a komplemeter színek dominálnak. Ezért van az például, hogy azok a kék/narancs képek olyan fergetegesen jól néznek ki. De a vörös és a zöld is jól működik együtt.






Tartalmi kontraszt


A tartalmi kontraszt egy másik dimenzió. Valami olyan ellentét ami mentálisan teszi érdekessé a képet. Mondjuk mint a következő képen látszik – amelyen a figyelmes érdeklődők mind a fény árnyék, mind pedig a színkontraszt elemeit is felfedezhetik. Ezen a képen a szamárkordé és frissen aszfaltozott út adja a tartalmi kontrasztot, amitől elgondolkodtatóvá válik a kép.



Hasonló a helyzet a következő képpel is, amelyen az alvó hölgy fölötti plakát inti csendre az arra járót.


Természetesen a kontraszt csak egy eleme a jó képnek, de minél több ilyen dolgot használunk fel tudatosan a kép készítésekor annál nagyobb az esélye, hogy nem készítünk, lapos, semmitmondó képet.