A szuper nagyítógépem kb. 7x-es nagyításra képes, ami egy 40x40 cm-es képnek felel meg. (Összehasonlításképp egy Canon 7D által rögzített kép nyomtatható ki ekkorában nyomdai minőségben.) Meg kell mondjam, hogy:
- kemény (azaz kontrasztos) papírra nagyítottam, ami szerintem jól áll az ilyen régi technikának, de normál papíron sokkal szebb átmenetek lennének. (lásd még az Erzsébet kilátóról készült képet)
- a papíron sokkal kevésbé látszik a film szemcsézet, mint a scannelt képen, amit 300dpi-vel és alapbeállításokkal szkenneltem.
- a képen semmilyen javítást sem végeztem, azt látjátok ami kijött a szkennerből.
Az eredményt elfogadtatónak ítélem, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a fényképezőgép úgy 50-60 a nagyítógép meg kb. 30 éves és a nagyítás sem a kép közepéről készült.
Ha eredeti méretben szeretnéd látni kattints a képre
Verdikt: ha minőség mániás vagy (és nagyon sok pénzed van) valószínűleg mindkét (digitális és analóg) technikával is tudsz nagyszerű minőségű képeket készíteni. Az a technika azonban, amivel ez a kép készült gyakorlatilag ingyen megszerezhető és hasonló minőséget produkál mint a méregdrága digitális.
Arról nem beszélve, hogy az analóg képeknek lelkük van, mint a bakelit lemeznek, míg a digitális, lehet baromi jó, de akkor is steril – valahogy – lesz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése