2010. január 28., csütörtök

Ez inkább ajánló – Jan Saudek

Berlioz olyan mint Mozart zsenialitás nélkül. 
(Gabó)

A mai bejegyzés apropója a Fotóművészet legújabb számában található cikk a Moholy-Nagy Egyetem végzős fotósainak diplomavédéséről. Néztem a képeket és nem láttam bennük az átütő erőt, inkább csak erős megfelelési kényszert. És lehet, hogy így van ez jól, hiszen, ha az ember ennyit tanult, nem akarja elcseszni a végén egy egyéni hangú diplomamunkával, amit a tanárok esetleg nem éreznek megfelelőnek.

A dologban az a legborzasztóbb, hogy a következő oldalakon Saudek hihetetlenül erős képei következnek, iszonyatos kontrasztként a fiatal magyar egyetemisták fényképei után.


2010. január 27., szerda

DNS problémák – Szolgálati közlemény

A mai nap sajnos a DNS szervert ért támadás miatt ismét nem volt elérhető a fotonlog. Ez arra késztet, hogy bokros teendőim mellett másik DNS szerver keresésébe fogjak. Addig csak azt tudom mondani, ami Douglas Adams szerint Isten teremtményeihez intézett utolsó üzenete volt: Elnézést az okozott kényelmetlenségekért.

2010. január 25., hétfő

Könyvek

Ma mindenféle könyvekről lesz szó. Először is Scott munkáit annyira szeretitek, hogy a Digitális fotós könyv 2 tök kifogyott, jelenleg utánnyomás alatt áll, úgyhogy ha rendeltek, akkor számítani kell némi csúszásra.

Másodszor, a kiadó kereste rajtam a Photoshop CS4 digitális fotósoknak bevezetőjét, ami azt jelenti, hogy lassan csak kész lesz a tördelés és megy a könyv nyomdába. Előre szólok, hogy nincs ráhatásom – és információm se arról–, hogy ez most teljesen színes lesz-e vagy csak némiképp mint a CS2 magyar változata. Szóval már csak párat kell aludni azoknak akik fenik rá a fogukat.

Harmadszor, tervezünk az fsf.hu-val közösen egy GIMP könyvet is. Az még nem tiszta, hogy kizárólag fotósoknak fog-e szólni, vagy egy sokkal nagyobb közönségnek, de mindenképpen lesz benne kifejezetten retusálós rész is. Egyenlőre úgy néz ki, hogy folytatásos regény lesz, amit mindenki letölthet és kinyomtathat magának ha akar. Ennek az az előnye, hogy olcsóbb az előállítása, olcsóbb lesz nektek is (mondjuk ingyen, plusz nyomtatási költség), szóval mindenki jól jár, ha minden jól megy.

Negyedszer, sajnos nekem nem megy olyan jól, mint Scottnak, a MacTértemből mindössze pár száz példány fogyott, pedig a kritikák elég jók voltak. Írtak róla a díványon,  a kispadon, a koos.hu-n és még egy pár helyen és úgy tűnik, hogy ha nekem nem is, de az Apple-nek megérte, mert mindenhonnan azt hallom vissza, hogy aki elolvasta vett egy mac-et.

Na, ennyi fért a mai könyvkuckóba, de ne menjetek messzire, a reklám után visszatérünk...

2010. január 24., vasárnap

Kovács János Zoltán képei

Egy kicsit talán rendhagyó módon elkanyarodunk a fotózástól és egy festőművész képeit fogom megmutatni inspirációként. Janó jó barátom és ha minden jól megy fogunk együtt csinálni egy pár dolgot, remélem kisül belőle valami izgalmas. (Egyenlőre – a magam részéről – középszar képek gyártásán vagyok túl, de biztos vagyok benne, hogy ez meg fog változni.)


2010. január 22., péntek

Fény lágyítása II. – Házi fotóstúdió

Ahogy azt az előző bejegyzésemben írtam, hogy lehet ernyőt tenni a vaku elé csipesszel. Felmerülhet a kérdés, hogy mi a fenének a stúdióban úgyse esik az eső.

Nos az ernyő a fény lágyítására szolgál, akár a softbox, csak könnyebb magaddal vinni (még esőben is jól jöhet:) és nem kell valakinek tartani mint a diffúzor lapot. Lehet kapni fotós boltokban kifejezetten erre a célra készült ernyőt, de aranyárban. A kinai piacon viszont kapsz fehér ernyőt „öccázé” ami majdnem ugyanolyan jó.

Felhasználási módja két féle lehet. Az első, hogy az ernyőt a vaku és a modell közé tesszük, a másik, hogy a vakuval belevillantunk az ernyőbe és onnan verődik vissza a fény a modellre.

Mindkét esetben ki kell tapasztaljuk, hogy a kinai ernyő hány fényértéket vesz le. Ezt a legegyszerűbben úgy tehetjük meg, hogy készítünk egy expót úgy mintha nem lenne ott az ernyő és a képet egy fotóretusáló programban (mondjuk Lightroom) jól exponáltra állítjuk csak expozíció korrekció segítségével. Aztán ezt jegyezzük meg és ennyi fényértékkel exponáljunk alul minden ernyővel készült képet.

(Tudom, tudom. De mivel neked van vakufénymérőd, nem is kinai ernyőt használsz, ha mégis te csak mérj rá ahogy szoktál és felejtsd el az egész előző bekezdést :-)

2010. január 21., csütörtök

Lámpaállvány házilag – Házi fotóstúdió

Először is szükség lesz egy kerti reflektorra. Barkácsáruházakban kapható kb. 5000Ft körül és ha nem fotózol még a kerti partin is jól jöhet. Fotózáshoz is nagyszerű, hiszen folyamatos fényt ad, vagyis rögtön látod az árnyékokat és működik a gépbe épített fénymérő is.

De mi most leszereljük róla a fejet – amelyet egy 6-os csavar rögzít, ami éppen akkora mint amekkora a vaku talpán a menet. (Legalábbis az én állványom és vakutalpam esetén ez a helyzet, javaslom, hogy azért mielőtt belefogsz ellenőrizd, hogy nálad is ez-e a helyzet.) Vagyis csak két hatos anyára és egy kis darab fej nélküli 6-os csavarra lesz szükségünk (néhol ezt dübelnek hívják, de előállítható a fej lefűrészelésével is). Extra szuper igényesek, mint én is, fűrészelhetnek a csavar tetejébe egy kis nútot a csavarhúzónak.


A képen a csavar félúton van, vagyis a végére egész az anyáig be lesz tekerve.

Érdemes először a vakutalpba becsavarni, majd beállítani az anyákat és jó erősen egymásra húzni. Ezek után nincs más hátra, mint az állvány tetejébe becsavarni a dübelt, majd rá a vaku talpát és kész is. Hátránya a dolognak, hogy a vakut nem tudod csak vízszintesen és felfelé pozicionálni. Bónuszként bemutatom, hogy lehet az egész hóbelevanchoz egy ernyőt rögzíteni, kedvenc csipeszemmel. Ugye mondtam, hogy vegyél, mert rengeteg mindenre jó :-)


2010. január 20., szerda

Az ellenőrző listák fontosságáról

Talán már itt is értekeztem régebben az ellenőrző listák írásának fontosságáról. Most azzal szeretném kiegészíteni, hogy ha már megírtuk, használjuk is.

Pár napja történt, hogy egy festőművész barátommal elmentünk a D1-be fotózni. Jött modell, meg minden. A stúdióban kapsz mindenfélét, de azért írtam egy listát, hogy mit kell megnézni a fotózás előtti nap és, hogy mit vigyek magammal. Ezt amúgy ajánlom mindenkinek, mert vannak dolgok, amik már későn vannak ha indulás előtti pakolásnál. Na a dolog valahogy így festett:

Előző napi lista:
  • akkukat feltölteni (ha viszel vakut, akkor azokét is)
  • ellenőrizni, hogy a kártyákról le vannak-e töltve a képek
  • megformázni a memóriakártyákat
  • modell szerződést nyomtatni
Pakolási lista:
  • modell szerződés
  • 17-70mm
  • 50-200mm
  • gép
  • tartalék akkuk (ha viszel vakut, akkor ahhoz is)
  • memória kártyák
  • szürke kártya
  • jegyzetek (beállítás és póz vázlatok)
Na ha ezt az utóbbi listát végigolvastam volna, akkor elvittem volna a tartalék memória kártyákat is. Ebben az esetben nem volt gond, mert ha kellett volna kaphattam volna kölcsön a D1-ben egy kártyát, de ugyanezzel az erővel be is szívhattam volna, ha elfogy a hely és a világ végén vagyok.

Ezen kívül, de érdemes felírni azokat a dolgokat is amiket elvileg nem veszel ki a táskából, vagy elvileg mindig visszarakod. Nálam ezek laknak a táskában:
  • tisztító eszközök (pumpás ecset, stb.)
  • vaku
  • vaku tartozékok (vezeték nélküli kioldó, gobo, színező fóliák, tartalék elemek, talp)
  • silicagel (a nedvesség felszívására)
  • távkioldó
  • szűrők (több objektív esetén méretenként)
  • papírzsepi A.-nak :-)
Illetve ha hosszú útra készülsz, akkor:
  • akkumulátor töltők (gép, vaku) a hozzá való  madzaggal
  • kártyaolvasó vagy USB kábel (hagytam már ezt is otthon, ami azt jelenti, hogy hiába cipeltem a notebookot :)
És mivel tökéletes lista nincs, biztos itt is kihagytam valamit, de remélem neked jó kiinduló pont lesz a sajátod elkészítéséhez.

2010. január 18., hétfő

Juhász Orsi fotói

Orsit még tanítgattam annak idején retusálni a Photopress workshop keretében, de ezt nem tőlem leste el :-) Szerintem nagyon tehetséges a lány, nekem főleg az önarcképei tetszenek, de a többi is említésre méltó. Nézzétek képeit a flickr-en.


2010. január 17., vasárnap

CHDK – Superfirmware Canon szappantartókhoz

Tegnap kirándulni voltunk – amúgy neked is el kellett volna menni valahova, mivel egy hétig már nem lesz több ilyen szép napos idő. Na, kirándulás közben beszélgettünk Sanyival és ő mesélt egy olasz pofáról meg az Ő hőlégballonos  projektjéről, amivel bazi magasról készített képeket a Földről.

Ehhez kapcsolódóan esett szó arról a firmware hackről, ami lehetővé tette a dolog technikai kivitelezését egy apró (nem túl nehéz) Canon kompakt kamera segítségével. A CHDK névre hallgató dolog – nevezzük firmware kiegészítőnek – segítségével gyakorlatilag bármi megoldható a listában szereplő kamerákkal. Lehet például RAW-ban fotózni, készíthetsz expozíció sorozatot HDR-hez, több helyre fokuszált exposorozatot végtelen mélységélességű képhez, vagy időzített expozíciókat time-lapse filmek készítéséhez.



2010. január 15., péntek

Teleobjektív papírból

A barkács rovatban már sok mindenről volt szó, többek között papírból készíthető napelenzőről, de arra nem gondoltam volna, hogy valaha valaki elkészíti a hozzá való objektívet is... A Gyulus megcsinálta! Még a blende is mozog... Nincs rá szó. NÉZZÉTEK MEG!

Light, Science and Magic – könyvajánló

Az utóbbi idők legjobb fotós témájú könyve. Legalábbis azok közül amelyiket mostanában olvastam. Diegorivera volt olyan szíves és ajánlotta mindenkinek – többek között nekem is – a fényekről írt kis szösszenetem megjegyzéseiben és most megragadom az alkalmat, hogy én is ajánljam mindenkinek, aki tudatosan akar foglalkozni a fotózással.



Még nekem is tudott újat mondani pedig nem tegnap kezdtem a fotózást. Lépésről lépésre, logikusan felépített könyv, aki végigolvassa tudatosodik benne egy csomó dolog, amit eddig ösztönösen csinált, vagy észre se vett. A könyv persze a fényekről és a fény anyag kölcsönhatásáról szól. Megtudhatod belőle, hogy hogy kell bevilágítani olyan extrém dolgokat, mint az üveg, vagy fehér tárgyakat fehér háttér előtt, de szó esik a portré világítás alapjairól is.

Kötelező darab, annak aki komolyan gondolja a fotózást.

2010. január 14., csütörtök

Szipál Márton interjú

A következő videóra Géza hívta fel a figyelmem, ezúton is köszönöm neki. Egy rövid, érdekes interjú Szipál Mártonnal, a híres divatfotóssal.

2010. január 9., szombat

Milyen belépő szintű tükörreflexes gépet vegyünk?

Tegnap, miután ily kiválóan összefoglaltam gondolataimat a kompakt gépekről, a szokásos péntek esti találkozón egyik barátom nekem szegezte a kérdést, hogy milyen gépet vegyen a két gyerek és egy feleség (már nem emlékszem pontosan melyik) által leamortizált masina helyett. Na fentem a fogam, hogy elég lesz egy URL-t odaböfögni, de kiderült, hogy Ő adna a minőségre, viszont szüksége lenne a zöld a gombra is, ami mindent beállít helyette.

Zöld gomb minden fényképezőgépen van, viszont ha ez fontos valakinek az azt jelenti, hogy nem igazán fogja kihasználni azt a tudásbeli különbséget, ami egy belépő szintű és egy félprofi váz között van. Vagyis ilyenkor érdemes belépő szintű vázat választani. Canon és Nikon esetén is, minél kevesebb 0 van a névben annál profibb a gép vagyis nézzük elsőre olyat aminek a nevében sok nulla van :-)

Mivel minden bizonnyal ez az első ilyen géped lesz, érdemes kitben gondolkodni. A mai kittobjektívek elég olcsók és általában van már bennük valamiféle képstabilizátor, ami kezdőknek nagy segítség. (Ezzel rossz fényviszonyok között két fényértéket nyerünk, ami azt jelenti, hogy egy F5.6 fényerű képstabilizátoros objektívvel úgy tudunk fényképezni bemozdulás nélkül mintha F2.8-as lenne.)

Ha nem akarsz kitobjektívet, megveheted a vázat magában is, ilyenkor azonban mindenképp kell venni legalább egy objektívet – már ha fotózni is akarsz. Az úgy nevezett utazó objektívekről (18-250mm és hasonlók) lebeszélnélek, mert a nagy zoom átfogás miatt rendkívül erős torzításra számíthatsz és te, ne felejtsük el, a minőség miatt választottad a tükörreflexes gépet. Arra a kérdésre pedig, hogy elsőre mit vegyél kitobjektív helyett itt találsz választ.

Amit az objektívekről tudnod érdemes, az az, hogy ezeken a vázakon az objektíveken feltüntetett fókusztávolság nem a valódi fokusztávolságot fogja takarni, ugyanis ezekben a gépekben lévő érzékelők kisebbek mint a kisfilmes képkocka. A Canon esetén 1.6, a Nikonok, a Pentax és a Sony/Minolta esetében 1.5x-es szorzót kell alkalmazni, míg az Olympus kamerák 2x-es szorzóval dolgoznak. Ez, az egyik oldalról azt jelenti, hogy a tájképek esetén bajok lesznek a nagylátószöggel, másrészt viszont a teleobjektív, mondjuk marárfotózásnál „messzebbre fog hordani” mint egy normál filmes kamerán.

Ha megnézünk egy 18-55mm-es kitobjektívet, az nagyjából olyan képet rajzol egy ilyen ASP-C szenzoros vázon, mint egy 28-80mm-es Leica kockán. Általában ilyen 28-80mm-es objektíveket adtak a régi filmes tükörreflexes gépekhez is. Ha már itt tartunk még egy fontos dolgot el szeretnék mondani és ez a fix 50mm-es objektívek kérdése. Filmes gépen ez az a látószög ami a legjobban megfelel az emberi szem által látott képnek. Ez az oka annak, hogy a régebbi filmes kamerákat ilyen objektívekkel adták. Sajnos azonban – köszönhetően a kisebb szenzorméretnek – ez ezeken az olcsóbb digitális tükörreflexes vázakon már nem igaz. Itt ennek egy kb. 30mm-es fókusztávolságú objektív felel meg.

A típus választásban – ha az első tükörreflexes géped lesz – szigorúbb volnék mint a kompaktoknál és csak Canon vagy Nikon gépet választanék. (Ha már volt Minoltád, vagy Pentaxod és vannak jó objektíveid akkor érdemes esetleg Sony vagy Pentax kamerának utánanézni.)

Ami nagyon fontos, hogy menj el és vedd kézbe a gépet. A mai belépő szintű vázak általában kicsi, női kezekre tervezettek. Csak olyat vegyél meg aminek kényelmes a fogása és a kezelőszervek neked elérhető helyen vannak. Egy ilyen váznál nem feltétlenül baj ha nehéz. Hülyén hangzik, de pontig minél nehezebb annál könnyebb stabilan tartani, hogy bemozdulás mentes képet készíts, hiszen a kezed remegését nehezebben veszi át.

Ha kiválasztottál néhány típust, itt érdemes megnézni a tesztet róla, de ezek a gépek minőségben nagyjából hasonlóak. A váz általában jóval kevesebbet számít a képalkotásban mint az üveg, vagyis egy profi géppel és egy kitobjektívvel kb. ugyanolyan képet fogsz csinálni, mint egy belépő szintűvel és egy kitobjektívvel. A különbség a vázakban inkább a finomhangolhatóságban és a tudásban van, amit mint ahogy írtam az elején nem fogsz észrevenni.

Itt inkább arról van szó, hogy melyik márka mellé teszed le a voksod, hiszen utána ehhez fogod venni az objektíveket és a kiegészítőket. Ezért is mondtam, hogy vagy Canon vagy Nikon, mert ezekhez némileg nagyobb a választék mint a kisebb kevésbé vásárolt márkákhoz, ha később bővíteni akarsz.

2010. január 8., péntek

Milyen kompakt fényképezőgépet vegyünk?

Karácsony körül több ismerősöm is kikérte a véleményem, hogy milyen kompakt fényképezőgépet vegyen, ezért gondoltam leírom a véleményem az ügyben, hátha többen is rágódnak a kérdésen. Előre bocsátom, hogy ami itt fog következni, az szigorúan magánvélemény, több esetben nincs is alátámasztva semmivel.

Először is érdemes tisztában lenni azzal, hogy minden fényképezőgép vásárlás (és egyéb beszerzések is) a kompromisszumokról szól, hacsak nincs végtelen mennyiségű pénzünk, de esetenként még az sem segít.

Szóval először is érdemes tisztázni magunkban, hogy mi a fontos. Ha a képminőség lenne az, ne is olvass tovább, ne kompaktot vegyél. Ha az, hogy kis helyen elférjen és mindig nálad lehessen, akkor neked kompakt kell, viszont a mai kompaktok zajosak és torzítanak. Ez még a drágábbakra is igaz. Ennek egyrészt fizikai okai vannak, másrészt technológiai, hiszen a lencsék ezekben a gépekben nem a legjobb minőségűek. Nézegetve a képeket amiket a mostani kompakt kamerákkal készítettek azt tapasztalhatjuk, hogy bár 3000x4000 pixel felbontású képeket készítenek, nem érdemes 10x15-ösnél nagyobbra nagyítani őket annyira zajosak. Tetézve a kompromisszumokat még azzal is, hogy hatalmas zoom átfogást adnak, még rosszabb képminőségért – nagyobb torzításért – cserébe.

Ennél a pontnál újabb kérdésbe ütközünk, mégpedig abba, hogy szeretnénk-e tájképeket készíteni a gépünkkel. Amennyiben igen a válasz keressünk olyat amiken, 28mm ekvivalens fókusztávolságnál kezdődik a nagylátószög. Ha az objektív gyújtótávolsága ennél nagyobb értéken kezdődik sok témát nem fogunk tudni megörökíteni, főleg szűk városi helyszínek esetén. Ha csak bulifotók, portrék készítése a cél megfelel egy nagyobb gyújtótávolságú objektív is.

Ahogy az imént már írtam, a nagy zoom átfogás nagy kompromisszum, vagyis igyekezzünk olyan gépet választani amink 3-4x-es optikai zoomja van. Ezek a lencsék – remélhetőleg – kevésbé fognak torzítani, ráadásul ritkán lesz szükségünk 105mm-nél nagyobb gyűjtótávolságra, mivel se természet-, se sportfotókat nem fogunk gyakran készíteni egy kompakt géppel.

Nézzük akkor a márkát. Sony kamerát csak az vegyen, akinek már van egy, vagy nagyon sok pénze van, mert – bár nekem is volt és igen jó minőségű képeket lehetett készíteni vele–, az idióta saját memóriakártya formátum miatt nagyon drága a kártya hozzá és csak Sony eszközökben használható. Én – és ezt nevezhetitek soviniszta álláspontnak – kizárnám azokat a fényképezőket amiket tankhajó gyártó cégek készítenek és maradnék a fényképezőgép gyártóknál, tehát – ebben a sorrendben – Canon, Nikon, Olympus, Fujifilm és félig a Panasonic (Leica lencsével). Az első kettő ízlés szerint felcserélhető.

Az én számomra a mosolygás érzékelő, az arcot megkereső élességállító, meg az egyéb hókuszpókusz tökéletesen jelentéktelen, vagyis ebből a szempontból érdemes a legegyszerűbbet választani, az olcsóbb lesz és minőségben nem biztos, hogy rosszabb. A képstabilizátor ugyan hasznos, de már gyakorlatilag minden gépben van.

Az utolsó kérdés a videó rögzítésének lehetősége. Gyakorlatilag az összes kompakt képes valamilyen videó felvételt készíteni. Ha nagy felbontású jó minőségű videóra vágyunk elsősorban, érdemes megnézni a Panasonic kameráit, ezek közül vannak olyanok amelyek HD videót képesek rögzíteni.

Végezetül, ha ez mind kínai volt neked, egyszerűen vedd meg a legolcsóbb Canon vagy Nikon kamerát, aminek 28mm-től indul a zoomátfogása és maximum 5x zoomja van. Elégedett leszel vele.

2010. január 6., szerda

Objektívsapka olcsón

Nem tudom ki hogy van vele, de minálunk az objektívsapka fogyóeszköz. A magam részéről nem szeretem, ha a táskában üresen ásítozik ezért fel kellett kutatnom valami lelőhelyet, ahol viszonylag olcsón hozzá lehet jutni ilyesmikhez. Aki keresett már objektívsapkát biztosan találkozott a 2000 Ft körüli árakkal és gondolom el is szörnyedt ahogy én is. Szerencsére beszerezhető ennek alig több mint a tizedéért is azonos tudású darab a soosfotónál, madzagos és madzagmentes kivitelben. Gondoltam is, hogy keresek egy szitázó műhelyt és karácsonyra mindenki fotonlog logós objektívsapkát kap :-)

2010. január 5., kedd

Könyvajánló – Lugosi Lugo László: Fényképíró

Épp ma írt egy ismerősöm egy e-mailt amiben a címben szereplő könyvről érdeklődött és mivel tegnap is igértem már, hogy kap egy külön bejegyzést, mivel időm engedi (épp szkennelek), hát leírom most.


Az első dolog amit érdemes tudni róla, hogy ez a könyv csak érintőlegesen fotós könyv, abban az értelemben, hogy inkább a fotósokról szól mint a fotózásról. Ha tehát olyan könyvet keresel, amiből megtanulhatod, hogyan kell szép képeket készíteni semmiképp se ezt válaszd. Erre az esetre neked is azt javaslom mint amit Gábornak javasoltam a levelemben:

  • Ha amatőr fotós vagy próbálkozz Scott Kelby Digitális fotós könyv sorozatával,
  • Ha menő amatőr vagy, Joe McNally Kapd el a pillanatot c. könyvét javaslom.
(Ha kedvet kaptál mindkettő – ami valójában 4 könyv – megrendelhető akár a jobb oldali dobozból is.) De most vissza az eredeti témához, Lugo könyvéhez. A könyv valójában összegyűjtött írások laza egyvelege a kiállítás recenziótól az interjúkig. Számomra különösen izgalmas volt a Kertésszel készített interjú kivonata, amiből megtudható, hogy André Kertész mennyire velejéig magyar maradt. Nem akarom lelőni a poént – de azért kiderül az interjúból, hogy bár Kertész kitűnő fotós volt, soha semmi nem volt jó neki. A történet egy hosszú hosszú panaszáradat, hogy az amerikaiak, nem becsülik, csak a pénzre hajtanak, hogy a tanítványának volt pofája megtanulni fotózni és híres lett, és még egy sor egyéb dolgot is megtudhatunk amitől egy ember élete szar lehet.

Természetesen sok másféle írást is tartalmaz a könyv, kitűnő olvasmány mondjuk fürdőkádban, esetleg WC-n, mivel sok rövid, egymással nem összefüggő szövegből áll, bármikor abbahagyható. Említést érdemel még Lugo stílusa. Nekem nagyon tetszett az a választékosság, néha kissé archaikusnak tűnő stílus ahogy a fotózásról és a hozzá tartozó dolgokról ír. Álljon végezetül itt egy idézet a a digitális pánik című írásból:

Azt gondolom, hogy aki a hagyományos, régi, ezüstalapú vagy manapság analógnak nevezett technikával valaha is dolgozott – akár amatőrként, akár profiként –, soha nem fogja elfelejteni azt a soha vissza nem térő és kissé libabőrös érzést, amit a fénykép készítője érzett, amikor azt várta, hogy az előhívott kép megjöjjön a laborból.


Megyek is, mert mindjárt kész a szkennelés.

2010. január 4., hétfő

Sebastião Salgado fényképei

Inspirációként nézzétek Sebastião Salgado fotóit. Lugosi Lugo László a fényképírók c. könyvében Henri Cartier-Bressonhoz hasonlította, ami mindenképpen nagy szó. Engem például még senki se hasonlított hozzá :-) A könyvről meg még lesz szó.

2010. január 1., péntek

Magyar lett a legjobb európai fotóblog 2009-ben

photoblogawards.com szerint Kálló Péter fotóblogja lett a tavalyi évben a legjobb európai fotóblog. Kálló Péter fotói személyes kedvenceim és nagyon örültem, hogy más is elismeri Péter színvonalas munkáját. Én mindenesetre innen is gratulálok!