Tegnap, hogy középformátumú kamerám lett gondoltam utánanéztek, hogy mekkora lesz a mélységélesség ha 1.5m-ről a F3.5 blendével fotózok. Közben találtam a következő nagyszerű programot.

A mai sztori úgy kezdődik, hogy pár napja Ágnes küldött egy SMS-t, hogy most már lassan odaadná a tavalyi szülinapi ajándékomat...

Tegnap megint adtunk a kultúrának Gabóval, ami a szokásos koncertlátogatást jelenti a Művészetek palotájában, ahol a Ludwig Múzeum is található, így eszembe jutott (mivel mindenhol ki volt plakátolva), hogy szólok októberben Munkácsi Márton retrospektív kiállítás nyílik Budapesten.
Állítólag kb. 250 képet lehet majd megnézni a Think While You Shoot c. kiállítás során október 1.-től jövő év január 9.-ig.

A fénymérő nagyon hasznos eszköz olyankor amikor a az ember fényképezőgépe nem rendelkezik beépített fénymérővel vagy a beépített nem használható, mert stúdió vakukkal szeretnénk fotózni amik nem folyamatos fényt bocsátanak ki.

Azt mondják az okosok, hogy az egyik legjobb módja a tanulásnak, ha gyakorlunk. A digitális fényképezőgépek esetén ez nem igen kerül semmibe, úgyhogy csak rajtunk múlik, csináljuk-e. Ez a bejegyzés azoknak segít, akiknek fényképezőgépük van, de ötletük nincs.

A rendszeres olvasók biztos tudják, hogy nagyra tartom Kálló Pétert, de most eljutottam oda, hogy lemondtam az RSS feedet, mivel azt vettem észre, hogy csak átugrom a posztokat az olvasóban, pedig tuti tök jó képek, csak épp nem látszanak 100x100 pixelben, kattintani meg nem fogok minden egyes képre.

Hasonló a helyzet spottr-rel is, ahol az utóbbi időben csak a bejegyzés eleje jön meg a feedben. Mivel naponta több száz bejegyzés feedjét kell átfutnom, rendkívül valószínűtlen, hogy kattintani fogok és külön betöltöm az oldalt (főleg, hogy ezt a változást csak pár nap/hét elteltével realizáltam, addig azt hittem, hogy teljes postok jönnek :-).

Nyilván számos oka lehet annak, hogy valamelyik site nem ad teljes feedet (bár most egyet se tudnék mondani, amit azonnal ne tudnék kontrázni), de szerintem ezzel olvasókat vesztenek (egyet legalábbis:-), ami sem kereskedelmi (ha esetleg szignifikáns reklámbevétele volna az oldalnak), sem semmilyen egyéb okból kifolyólag se jó.

Amúgy internetezési szokások megváltoztak, már nem megyek el a kedvenc oldalaimra minden nap, elvárom, hogy ők jöjjenek el hozzám. Aki nem bújt-bújt, aki nem-nem. Aki nem ad feljes feedet, az megy a levesbe és egy hónap múlva már arra sem fogok emlékezni, hogy a világon van...

UPDATE: a bejegyzés folyománya itt.

Az előző reprodukciókról szóló cikkben írtam, hogy a színek precíz beállítása mennyire fontos. A következőkben leírt megoldás az abszolút profi hozzáállás színhelyes képek előállításához. Fontos azonban, hogy használt szürke kártya pontosan szürke legyen, mivel ha nem az színeltolódás lesz a jutalmunk. Szürke tesztábrák és kártyák fotós boltokban kaphatók, de egyes fotós könyvekben is találhatunk ilyen tesztábrákat.

A minap egy jó ismerősömmel beszélgettem skype-n, aki saját festményeiről és grafikáiról szeretné digitális reprodukciót készíteni. A következőkben megmutatom, hogy lehetséges ezt olcsón házilag elvégezni.

A Photoshop Elements története úgy kezdődött, hogy az Adobe csinált egy lebutított (főleg a nyomdai munkához szükséges funkciók nélküli) változatot a Photoshopból. Ez nagyon jó ötlet volt, mert pont azok vették meg akiknek egyébként nem volt szükségük a drágább tesóra. Én is sokáig boldogan használtam az Elements 2-t. Egészen addig, míg az nem működött többet az új Mac OS X-en. Azóta a fotózással kapcsolatos szerkesztési feladatokat Lightroomal és néha GIMP-pel végzem el.

Ma ismét alapfokú fotótanfolyam kezdődik a Photopressnél, úgyhogy lassan megyek is tanítani. Mivel hetek óta szar az idő érdemes feleleveníteni a házi fotóstúdió felállításának lehetőségeit, vagy fekete-fehérben fotózni, színek ilyenkor úgy sincsenek.

Ezt muszáj vagyok megosztani veletek, annyira őrült. Csinálhatsz házilag másik bőrt a mobilod hátlapjára amitől úgy néz majd ki mint egy Leica. A cikk kifejezetten iPhone-nal foglalkozik, de ugyanígy megy mindenféle telefonra is. Barkácsolásra fel!

Rita – miután elolvasta a témában írt cikket – kérdezett meg, hogy pontosan milyen gépet is vegyen. Arra gondoltam, hogy a válasz sokaknak használható lehet ezért némiképp szerkesztve ide is kiteszem. Az az igazság, hogy ebben a kérdésben nagyon nehéz távolról tanácsot adni ezért inkább csak szempontokat mondanék, ami alapján dönteni tudsz.

Szeretném annak a több mint 5500 embernek megköszönni  aki letöltötte a GIMP.fotósoknak című könyv fekete-fehér képekről szóló bemutató fejezetét. Be kell vallanom, hogy más irányú elfoglaltságaim miatt, ez a projekt az utóbbi időben háttérbe szorult kissé. Szóval nem foglalkoztam vele, de egyáltalán. Most viszont tartanék egy kis közvélemény kutatást. Ha lehetne kapni boltban, megvennél-e egy ilyen könyvet? Mennyit áldoznál rá, ha szép színes lenne?

Richie érdeklődött nálam (látjátok érdemes kérdéseket feltenni a kapcsolat oldalon, mert van úgy, hogy válaszolok rá), hogy mi a helyzet az infravörös fotózással. A következőkben röviden összefoglalom a leglényegesebb dolgokat.

Ha előhívtuk a filmet, a következő lépés a nagyítás készítése. Ehhez szükség van pár dologra:

1. teljesen fénymentes vizes helység árammal (legtöbb fürdőszoba megteszi, ha jól betömöd a lyukakat, amin a fény be tudna jönni)
2. nagyítógép, időzítő (hogy ne neked kelljen a megvilágítási időt mérni és ki/be kapcsolni a nagyítógépet), labor lámpa (az enyém zöld, hogy láss valamit, de ne tedd tönkre a papírt)
3. vegyszerek (hívó, megszakító fürdő, fixír) 
4. csipeszek, hogy ne pancsolj a vegyszerekben
5. fotópapír (Ha nagyon a minőségre mész megpróbálkozhatsz a barit papírral, de hacsak nincs króm szárítód, válassz RC papírt, az megszárad a csempére felragasztva is. Nem javaslom továbbá a Polygrade – változtatható kontrasztú – papírok alkalmazását sem, hacsak nincs pontosan az előírt színű laborlámpád és szűrőkészleted a nagyítóhoz. Ezek a papírok ugyanis a megvilágítás színének megfelelően változtatják a kontrasztjukat és csak az előírt színű (általában borostyán) laborlámpa használható hozzájuk.)
6. opcionális nagyítókeret, óra (ha nem akarsz magadban számolni végig, amíg a hívóban ázik a papír)

Hétvégén A.-val múzeumban voltunk és nem bántuk meg. A fényjátékosok: Kepes György és Frank J. Malina – a művészet és a tudomány metszéspontján c. kiállítást néztük meg a Ludwig múzeumban. Igazából mindent megnéztünk, de a többi emelet felejthető volt.

Amikor a McNally könyvet kaptam, megígértem, hogy vakus dolgok fognak következni. Sajnos egyéb más irányú elfoglaltságaim miatt nem tartottam be ezt az ígéretet, most viszont röviden pótolni fogom.

Az első olvasnivaló ajánlat a rendszervakukról szóló bejegyzés, a következő pedig a kulcsszám és a vaku beállításának leírása. Ennek a kettőnek az elolvasása után az alapokkal tisztába jöhetsz, már csak kísérletezni kell, különféle fényformálókkal, mint a gobo vagy a snoot.

Végül, éjszakai portrék készítéséhez ajánlom a második redőnyre szinkronizásról szóló bejegyzés elolvasását.

A múltkori bejegyzésben azt írtam, hogy a könyvet azoknak ajánlom, akik jól tudnak angolul. Most már szinte biztos, hogy azok is készülhetnek, akik nem, ugyanis, ha minden jól megy és az égiek is úgy akarják, karácsonyra lesz magyarul is.

A fizikusok azt mondják, hogy az a kísérlet jó, amiben egy kivételével az összes paramétert állandóan tudjuk tartani. Ha a laborálással kísérletezik az ember, akkor első körben jól exponált képekre van szükség. Sokáig fontolgattam, de a végén vissza/kölcsönkértem apukámtól a szekrényben porosodó Nikon F50-est.

Befűztem egy Ilford PAN 100-as filmet és elmentem fotózni. Többször. Ez nálam meglehetősen sokáig tart, most is egy hét kellett mire mind a 36 kockát leexponáltam, de tegnap végre ki lehetett szedni a filmet a gépből.

Nagy örömömre az idén is van magyar az IPA-n díjazottak között. (Tavaly Magyar Ádám nyert itt első díjat.) Érdemes megnézegetni a győzteseket.