És akkor meg mi történik, ha nem tudod lefotózni? – Gondolatok a buszon

Valamikor réges-régen zúgó erdő közepében, élt, éldegélt egy profi fotográfus, akinek nem volt se fénymérője, sem automatikus élességállítása, csak némi üveg, vegyszerek – baromi mérgezőek – meg egy műterem, amiben az összes fényt az ablakokon bejövő napfény szolgáltatta. Volt neki egy táblázata, amiből le tudta olvasni, hogy az adott napon milyen értékekkel lehet fényképet készíteni, ha tűz a nap, meg ha fátyolfelhős az idő. Ha esett, ki se nyitott. Boldog idők voltak azok...

Azokban a régi időkben – amikor a  legfejlettebb technikával is több másodpercig kellett nyitva tartani a zárat – mindenki tudta, hogy mikor és mit lehet lefotózni. A mai embernek nem természetesek ezek a korlátok, hiszen ma már tök sötétben is készíthető fényképfelvétel. Ez azonban két fontos téveszméhez vezet:

1. azt gondolod, hogy bármikor lehet tökéletes (színhelyes, tűéles) képet készíteni, pedig ez nem igaz. Nincs az az optikai rendszer, ami egy 25mm átmérőjű lyukon beáramló fényből (50mm/F2) tűéles képet tudna csinálni, vagy egy infravörös képből (éjjel látó készülék) színhelyeset.
2. azt gondolod, hogy mindent le tudnál – vagy ami még rosszabb – le is akarsz fotózni, legyen az kevés fénnyel megvilágítva vagy éppen nagyon gyors mozgás közben.

Pedig mindkét téveszme oda vezet (ha csak nem pont ez a munkád), hogy nagyon sok pénzt fogsz elkölteni olyan dolgokra, amit nem is nagyon használsz, ahelyett hogy azt mondanád magadban: ezt nem tudom lefotózni. Ehelyett a mai emberek nagy része új vázat vesz, mert annak kisebb a zaja, fényerősebb objektívet vesz, mert azt fajlagosan hosszabb záridőn tudja használni és közben elvárja, hogy olyan képet kapjon mintha 8-as rekesszel fotózott volna.

Se nem éles, se mélységélesség nincs, de azért szeretem :-)

 

Pedig drága barátaim valójában nem dől össze a világ, ha valamit egyszerűen csak nem fotózol le.