– És te mivel foglalkozol?
– Főleg koncerteket fotózom és kritikákat írok. Amolyan újságírói meló. Itt is rengetegszer dolgoztam.
– Az nehéz kenyér, főleg, hogy csak pár szám alatt lehet fotózni.
– Ja. Egy NIN koncerten például a 7-9 szám alatt lehetett fotózni. Az egyik legjobb fotóm ott készült. Az ember annyira be volt állva addigra, csurom veríték meg minden, hogy olyan kép készült, amit ritkán látsz.
– És sokat kell kilincselni a munkáért?
– Először kellett, de most már inkább csak hívnak, hogy ezt meg ezt kell megcsinálni.
– Sokan azt mondják, hogy nehéz megélni a fotózásból. Te érzed ezt?
– Én profit még nem hallottam picsogni, azt inkább az amatőrök csinálják. Vannak persze olyan dolgok, amikben az amatőrök is elég jók (főleg stúdiófotók), de azt nem kell csinálni. A legfontosabb, hogy mindig új dolgokat kell kitalálni, nem szabad leragadni egy dolognál. Én megyek Forma1-et fotózni minden évben, adnak mellém mindig másik 5-6 amatőrt, akik mennek a bokorba, és ha véletlenül csinálnak egy két jó képet az tiszta haszon. Nekem megmondják mit kell megcsinálni és megcsinálom. Aztán a következő évben jön másik 5-6 amatőr. Aztán meg mondják az amatőrök, hogy nem megy a bolt, én meg azt gondolom, hogy nem vagyok sem a könyvelőjük, sem a feleségük, hogy tanácsot adjak.
Ennyi.
