Szubjektív – Sony α7RII

Browse By

Az elmúlt pár napban volt szerencsém egy Sony α7RII-vel és egy Zeiss f1.4 35mm-es optikával fényképezni. És azt kell mondanom, hogy izé…

sonya7

Első találkozás

A legelső élményem az volt, hogy de rohadt nehéz! Oké, hogy az objektívben sok üveg van, de váz is majdnem olyan nehéz mint egy profi tükörreflexes. Ez mindenesetre nem baj, azt mutatja van benne anyag, nem esik szét ha az ember munka közben hozzáüti valamihez.

A gépet kézikönyv nincs, töltő van felkiáltással adták át, ettől függetlenül a következő 10 percben nagyjából mindent beállítottam magamnak amire szükségem volt. A menü kezelése egyszerűbb mint elsőre gondolnád, csak egy kicsit sok dolgot lehet beállítani, így néha, mire megtaláltam volna az amit be szeretettem volna állítani, elfelejtettem, hogy mi is volt az.

A funkciógombokra (van belőlük négy plusz a tárcsa négy iránya) azokat programozták rá gyárilag amit én is tettem volna, szóval ezeket nem kellett átprogramozni, de megtaláltam hol kell.

A kereső és a kijelző

Az elektronikus keresőktől általában fázom, de ez rendben teszi a dolgát. Mivel nem akartam állandóan kapcsolgatni a kereső és a hátsó kijelző között beállítottam az automatikus váltást. Na ez sajnos többször nem működik mint igen (vagy ami még rosszabb, olyankor is átkapcsol amikor nem kéne), szóval marad a funkciógomb nyomkodása. Blááá, ez idegesítő!

És ha már itt tartunk, az elektronikus kereső biztos, hogy nem segít az akkumulátor üzemidejének növelésében, szóval mindenképp vigyél magaddal pót aksit, mert igen rövid idő alatt le tud merülni.

Ergonómia

A gép alapjában véve épp egy kicsit kisebb, mint amihez én hozzá vagyok szokva, de rövid idő alatt megszoktam és nagyjából minden ott van ahol kerestem. Ettől függetlenül egy kicsit kényelmetlen a fogása. Ez már csak azért sem érthető a számomra, mert az objektív olyan irgalmatlan böszme állat volt, hogy vele együtt a gép másfélszer akkora lett mint egy DSLR egy hasonló optikával.

IMG_2192

Összehasonlítás képpen, az ott egy 9x12cm-es síkfilmre dolgozó fényképezőgép…

Fényképek készítése

Ez az a dolog amiért az ember fényképezőgépet vesz a kezébe és ebben baromi jó az α7RII. Először is az irgalmatlan 42MP felbontáshoz képest (sőt egyébként is) alacsony zaj mellett korrekt képeket készít. Magas ISO értéken (ISO 51200) durva szemcsézettség látszik, de szerintem vess magadra, ha egy sötét szobában 16-os rekesszel akarsz fotózni. Itt közbevetném, hogy 200db teljes felbontású tömörítetlen raw fotó 12GB-ot zabál fel a memóriakártyáról, szóval kell új merevlemezt vegyek…

Én a magam részéről általában rekesz előválasztás módban fotózom amit az optikán található gyűrűvel lehet beállítani. Ez király! Az Auto ISO funkció is jól működik, így csak tekerni kell a tárcsát és nyomni kell a gombot. Itt azért meg kell jegyeznem, hogy az automatika néha túlzottan is biztosra megy,  voltak fotók amiket 1/8000s mellett ISO800-zal készített, ami szerintem kissé túlzás, mert nem vadászgépeket fotóztam éppen.

Van a gépvázban képstabilizátor is, és gondolom, hogy jól működik mert Auto ISO mellett nem nagyon csináltam bemozdult képeket. A legtöbb dolog olyan mint a játékvezető a focipályán, akkor dolgozik jól, ha nem is veszed észre.

Az automatikus élességállítás frankón felismeri az arcokat a keresőben és elég jól behúzza rá az élességet. Gyorsasága bőven belül van az elviselhetőség határán (bár gyorsan mozgó témák megakadnak néha a torkán), mondhatjuk, hogy rosszabbra számítottam. Éljen a hibrid élességállítás!

Még egy dolgot szeretnék elmondani, amiben verhetetlen a hasonló képminőséget produkáló eszközök között és ez az, hogy kikapcsolható a mechanikus zár és használtató a gép elektronikus zárral is. Ilyenkor olyan csendes, mint egy gumitalpú szamuráj, a légyfingot is meghallod exponálás közben. Egyedül az optika motorjának nagyon halk surrogása hallatszik. Vagyis olyan helyen is használhatod bátran ahol a tükör felcsapás és a zár hangja zavaró lenne.

Képkidolgozás

A gép által készített JPG korrekt, de általában ráfér egy kis igazítás. A RAW fotó megjelenése meg program függő (itt találhattok egy gyors tesztet 4 RAW kidolgozó programról) és ha Sonyról van szó akkor a Capture One ebben verhetetlen. A teszthez képest (amit Canon RAW fotóval csináltam) a Sony RAW fotóján egy nagyságrenddel nagyobb különbség adódott a Lightroom és a Capture One között, az utóbbi javára.

Lightroom

Lightroom

Capture One

Capture One

Meg kell még említenem a fénykép részletgazdagságát, ami majdnem olyan mint az már említett iQ280 hátfalé. A teljes méretű fotó 7952×5304 pixeles, ami azt jelenti, hogy a légyszart is ki tudnád venni a parlament kupoláján, ha éles volna és látszana.

100

100%-os képkivágás

Összefoglalva

A  Sony α7RII-vel egy nagyon jó fényképezőgép (ennyiért lehet is), ami már majdnem azon a szinten van, hogy – akár munkára is – egy tükörreflexes helyett használja az ember. Igényes amatőrnek pedig kiváló, ha nincsenek különleges igényei. A fotók szépek és nagyon részletgazdagok, az autófókusz viszont lehetne gyorsabb.

Tetszett

  • Hatalmas érzékenység tartomány
  • Nagyon részletgazdag kép
  • Teljes méretű érzékelő
  • Gyakorlatilag nincs hangja
  • Jó szoftveres ergonómia

Nem tetszett

  • Kis méretű váz nagy méretű objektívekkel
  • Gyorsan merülő akku
%d blogger ezt szereti: