Huszonhatodik fénykép – Házportré #11 (Rumbach, Dob sarok)

Ezt a fotót már régóta tervezem. A soósfotó felé menet pont útba esik a ház, de valahogy sose volt nálam az Unicumkamera. Ma aztán ebéd után direkt arra mentem…

Meg kell mondanom elég sokat toporogtam a környéken (apám szavaival élve, mint a tojó galamb), hogy megtaláljam a megfelelő szöget és távolságot a fényképhez. Amikor megvolt elkezdtem keresni valami állványnak valót, mert nem akartam a földről fotózni. Szerencsére a közeli bolt mellett találtam egy gyümölcsös ládát, amit felállítottam és rátettem az Unicumkamerát.

Az iPhone 1:30 körüli expozíciós időt mondott. úgyhogy nekidőltem egy rácsnak és nézegettem a forgalmat. Úgy egy kicsit több mint perc elteltével a rács kinyílt és kijött rajta a bolt egyenruhájában két hölgy. Úgy tíz másodpercig meglehetősen bután bámultunk egymásra, majd köszöntem, biccentettem  visszaragasztottam a zárat képező szigetelő szalagot az Unicumos dobozra összecsomagoltam a cuccost és visszaraktam a gyümölcsös ládát a kuka mögé ahol találtam.

Hazaérve 1:30 alatt 30C fokos vegyszerben (végül is nyár van, vagy mi a fene, a sötétkamra szellőzése meg nincs megoldva) előhívtam.