Fénymérő használatáról kezdőknek

Mérés

Először is be kell állítanunk azt, hogy milyen körülmények között kívánunk dolgozni, vagyis folyamatos vagy vakufényt kell mérjen az eszköz. Ezt általában – mily meglepő – napocska és villám ikon jelöli. Ha ezzel kész vagyunk, akkor egy ISO és egy záridő beállítás következik és már mérhetünk is.

A jobbak – akik odafigyeltek az alapfokú tanfolyamon – ebből azonnal látják, hogy a fénymérő egy rekeszértéket fog adni nekünk. Csakhogy ezek az eszközök nagyon pontosan (1/10FÉ) mérnek ezért értelmeznünk kell a kijelzőn látható értéket.

Két lehetőség van, a digitális megjelenítés, amikor a fénymérő kiírja az egész blendeértéket (2.8, 4, 5.6, stb.) és ez után egy tizedes értéket (4) vagy az analóg, amikor a blende érték után egy kis műszer jelzi, hogy hány tizeddel több vagy kevesebb rekesszel kellene dolgoznunk.

A baj csak az, hogy a modern tükörreflexes gépek nem tized, hanem 1/3 fényértékben tudnak rekeszt állítani, ezért kicsit gondolkodni kell a beállításon.

A megoldás a következő, ha mondjuk a fénymérő F5.6 plusz 0-2 tizedet mutat, akkor F5.6-al fotózunk, 3-6 tized között egyharmaddal több, vagyis F6.3 blendét és 6-9 tizedig még egyharmaddal több, vagyis F7.1 rekeszt és ha 9 akkor még egyharmad fényérték plusz, vagyis a következő egész blendét F8-at kell használnunk.

EV

Ha kapcsolgatod a fénymérőd módjait, az F mellett, minden bizonnyal fogsz találni egy EV (exposure value – fényérték) feliratú módot. Ez egyetlen értékben egyesíti a rekesz és a záridő összetartozó értékét és azt mondja meg, hogy mennyire jól megvilágított a téma.

Akkor érdemes használni, ha nincs a fénymérődön megfelelő rekeszérték és nem szeretnél folyton számolgatni. Tehát ha mondjuk egy F275-ös rekeszű lyukkamerával fotózol, akkor a legjobb ha nyomtatsz egy táblázatot amin az adott EV-nek megfelelő záridők vannak és sokkal gyorsabban tudsz dolgozni.

(Arról nem is beszélve, hogy ilyen hosszú záridők esetén már a Schwarzschild hatásnak is nagy szerepe van, vagyis javaslom, hogy rögtön olyan táblázatot nyomtass, amin ezt is figyelembe veszed. Nekem van ilyen táblázatom például a Polaroid lyukkamrához.)

Mi az a fehér bigyó?

Egy kézi fénymérő háromféle módban képes megmérni a ráeső fényt, a harmadik spotmérés módot azonban csak a nagyon drágák tudják, ami nem is baj, mert egyáltalán nem kezdőknek van és nem árt hozzá Ansel Adams zónarendszerét ismerni.

Úgyhogy mi most a fehér bigyóra fogunk összpontosítani, amit szakmai körökben diffúzornak hívnak és az a feladata, hogy összegyűjtse a bármilyen irányból beeső fényt.

Az egyik lehetőség, hogy az érzékelő elé tolod, ilyenkor úgy kell használni a fénymérőt, hogy odaballagsz a témához és ott mérsz egyet. Célszerű portrék esetén az áll alá helyezni a fénymérőt és így mérni.

A másik lehetőség, hogy nincs fent a diffúzor, ilyenkor a fénymérő átlagolja a kb. 40-45 fokban – a kameránkba a témáról – beeső fényt. Ezt a fényképezőgép mögött állva kell használni a fénymérőt a témára irányozva. Tájképek esetén érdemes használni, mert ilyenkor nem igazán tudjuk – vagy akarjuk – becserkészni a témát.