Photoshoppolni vagy nem photoshoppolni – ez itt a kérdés

Ezt a bejegyzést többek között Réka – kissé talán sértődött – írása inspirálta. (Aki nem ismerné az előzményeket, Réka blogja kikerült az index főoldalra és ennek következtében kicsit eldurvult vita alakult ki egy kép és a rajta végzett utómunkák körül.)

Vegyük tehát sorra a különböző típusú fórumozókat és blog megjegyzés hozzáfűzőket:

Filmfetisiszta: Egy darab ORWO filmes dobozzal és egy gombostűvel, melynek segítségével bármikor lyukkamerát tud készíteni a dobozból, jobb/rosszabb esetben Zenit vagy Practica márkájú fényképezőgéppel és egy harmincöt éves 50mm-es objektívvel járja a világot. A pincében egy rakás vörös égő és nagyobb mennyiségű vegyszer van felhalmozva. A fürdőszobában berendezett sötétkamra 20 évvel ezelőtt menő nagyítógépet és filmszárítót is tartalmaz. (Sajnos így nem jut hely a mosógépnek és a törülközőknek és a család is kénytelen közfürdőbe járni tisztálkodni.)

Soha a büdös életben nem látott számítógépet és nem is bízik azokban akik láttak, ezért aztán elveti a képszerkesztő programok alkalmazását, hiszen képei sohasem voltak digitalizálva. Ezzel szemben ismer egy csomó trükköt amitől érdekes hatásokat lehet elérni egy képpel. (Valójában mivel a pincében tárolt vegyszerek szavatossági ideje rég lejárt, ha nem ismerné a kereszthívást, akkor sem kapna olyan színeket amik a valójában voltak.)

Digitális művész/Illusztrátor: Van neki egy/két elképzelhetetlen méretű monitora (legalább az egyik CRT) és havonta egyszer ellenőrzi rajtuk egy coloriméter segítségével, hogy színhelyesek-e, amire szüksége is van, hiszen mint minden Digitális művész/Illusztrátor Ő is színvak vagy színtévesztő. A legújabb fotós felszereléssel jár a világban, hogy profinak tűnjék a többiek szemében.

Az eredeti fotóra nincs szüksége a munkához, voltaképp a végeredmény nem is hasonlít az eredeti képhez. Sok esetben egyáltalán nem is használ fényképet, mivel a képet egyszerűbb pixelenként megrajzolnia.

Héja: A héja valójában nem fotóz, sok esetben fényképezőgépe sincs. Ha fotózna nem érne rá a nap 24 órájában baszogatni a többi blog olvasót. Azért sem fotóz, mert az elmélet elsajátítása rengeteg idejét emészti fel. Ezen közben köröz a blogok felett és ha egy hangyányi elméleti hibát talál, lecsap és kikészíti az elkövetőt. Általában nem elégszik meg azzal, hogy felhívja a hibára a figyelmet, hanem kegyetlen gúnnyal elveszi a hibát elkövető életkedvét is. Sosem alszik és azonnal reagál minden bejegyzésre. Mindent jobban tud.

Igazi Magyar: Az igazi magyar nem is olvassa el a blogbejegyzést, mivel nincs szüksége rá. A vágólapján állandóan a „hogy ez mekkora egy szar” szöveg van, hogy egyszerűen csak bele kelljen illesztenie a blog komment dobozába. Így a gépelést is megússza. Sohase mondja meg, hogy miért szar vagy ne adj isten, hogy hogyan lehetne jobban csinálni. (Ezzel szemben az Igazi Amerikai vágólapján a Nice Shot van. Hasonlóan nem kell vele törődni, mint az Igazi Magyarral, a megjegyzésének nincs jelentősége.)

Hobbifotós: Nem olvas fotós blogokat és szarik a halakra. Képes a mobil telefontól a kompakt fényképezőgépig bármit használni annélkül a legkisebb mértékben is szarul érezné magát tőle. Valójában nem is érdekli más, mit eltenni a pillanatot rosszabb időkre meg hosszú téli estékre.

Boldog ember, nem rontják el a kedvét a többi hülyék, mivel nincs fogalma az ilyen értelmetlen vitákról, mint a címben szereplő. A maximális utómunka számára, hogy megnyomja a Jó napom van gombot a Picasaban. És örül, mert a képe jobban néz ki tőle.

Igazságtalan lennék, ha nem említeném meg azt a 99%-ot, aki kedves, érdeklődő, szerény, segítőkész egyszóval amolyan jó arc. Ők azok akik miatt ezeket a blogokat írjuk. Még akkor is ha Ők nem nagyon hallatják a hangjukat a megjegyzés rovatban.