Két 150 éves fotó a múlt hétről

Már viszonylag régen számoltam be itt a kis időutazós projektemről (fényképek készítése nedves kollódiumos eljárással), így most jöjjön egy rövid összefoglaló a haladásról. Először is miután sikerült fényképfelvételeket készíteni stúdió körülmények között emberekről, gondoltam tágítom kissé a komfortzónámat és kimozdulok.

A kimozdulás azért nehéz ezzel a technikával, mert a komplett sötétkamrát és a vegyszereket is vinned kell magaddal, ugyanis kb. 15 perc áll a rendelkezésedre, hogy az érzékenyített üveglapot leexponáld és előhívd, különben megszárad az anyag és elveszti a fényérzékenységét.

A következőkben bemutatott felvételek messze nem tökéletesek, de felismerhetők a rajta szereplő tájak. Ha többre is kíváncsi ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, kövess a twitteren, ott sok fényképet és egyéb napi aktualitást is találsz.

untitled0001

Templomkert – Törökbálint (9x12cm nedves kollódiumos fénykép átlátszó üveglapon)

 

untitled0002

Kápolna – Törökbálint (9x12cm nedves kollódiumos fénykép átlátszó üveglapon)

 

Állítólag – Új Lightroom


A pletykák szerint március 6.-án jön az új Lightroom – szám szerint a 6. verzió a következő újdonságokkal:

  • Windows kompatibilitás: Windows 7, 8, 8.1
  • Mac OS kompatibilitás: Mac OS X v10.8, v10.9 or v10.10
  • HDR összeolvasztás
  • Panorama készítés
  • Teljesítmény javítások
  • Arcfelismerés
  • Kifinomult videó diaporámák
  • Optimalizált webgalériák
  • Szűrő ecsetek

lr6

Majd meglátjuk.

Tippek helyszíni portréfotózáshoz

A múlt héten voltunk A.-val pár portrét készíteni egy weboldalhoz és erről eszembe jutott pár dolog amit megosztanék veletek. Mivel ilyenkor a legtöbb esetben improvizálni kell érdemes sok mindenre felkészülni. Itt, a hely nem volt túl sok, viszont cserébe fény se volt.

untitled0001

A végső felvétel minden beavatkozás nélkül Lightroomból exportálva.

Olvass tovább

A fényképezés nem magányos elfoglaltság

A következő történetet Flesch Bálinttól a régi fényképészeti eljárások nagy tudorától vettem és gondoltam megosztom veletek, hogy lássátok, hogy is mentek a dolgok anno.

99561201

Egy unokája így beszélte el Divald fényképező kirándulásait a tátrai csúcsokhoz és tengerszemekhez, amelyeken néha 10-15, vagy éppen húsz főből álló kíséretre volt szüksége:

A karaván, szép nyári reggelen hat órakor indult el a faluból. A vezető után mindjárt ott lépkedett magyar mentében, csizmásan,tekintélyes fekete körszakállával, Divald mester. Kezében rettentő nagyságú, szöges végű botot tartott, amellyel medvét lehetett volna ölni. Ez volt a fényképezőállvány, amelyet igen elmés módon, ily csekély térfogatra lehetett összehajtani. Mögötte legerősebb segédje jött, szíjakkal vállára csatoltan viselve a hatalmas fényképező kamerát, amely testvérek közt is nyomott vagy 25-30 kilót. A mögötte haladó két tót atyafi egyike a sötétkamra sátorlapjait hurcolta, a másik meg a sátorkarókat. Külön ember cipelte egy ládában, az elővigyázatosan elcsomagolt, félméteres nagyságú és igen tekintélyes súlyú üveglemezeket. A vegyszeres ládát már két embernek kellett a vállukon átvetett rúdon hordoznia igen óvatosan. A kilencedik ember a víztartályt hozta, a tizedik egy asztalt a sátorba és így tovább. A menetet a kis inas zárta be, pepita pantallóban, rövidszárú frakkban; ő is igen nyögött szegényke a vállára akasztott elemózsiás tarisznya és a kezében tartott boros demizson súlya alatt. Na, majd visszafelé könnyebb lesz.

Tizenegyre végre, sok izzadás után, felértek a csúcsra. Megvillásreggeliztek, azután a mester bevonult az időközben felállított sötétkamra-sátorba, hogy az üveglemezekre ráöntse a fényérzékeny réteget, míg odakünn egy segéd felállította a masinát. Egy óráig pepecselt benn a lemezekkel. Felettébb kényes művelet volt a fényérzékeny collodion-réteg öntése és a legkisebb vigyázatlanság súlyosan megbosszulta magát. Végre, a betöltött hatalmas lemezkazettákkal a hóna alatt, kilépett a szabadba. Először hunyorgott a sötétséghez és a vörös petróleumlámpához idomult szeme, azután haragosan felkiáltott és kis híja, hogy Mózesként a sziklához nem csapta a kazettákat, törékeny tartalmukkal együtt.

Az történt ugyanis, hogy amíg benn dolgozott, tejfehér köd lepte el előbb a völgyet, azután felkúszott a hegyre és most alig lehetett látni néhány lépésnyire. Nem volt mit tenni, mint várni, elfogyasztani a maradék elemózsiát és itókát, s néhány óra múlva, ismét összecsomagolva mindent, keserű szájízzel, dolgavégzetlenül visszabaktatni a faluba. Ilyen bonyolult volt ebben az időben.

KREILISHEIM GYÖRGY: RÉGI MAGYAR FÉNYKÉPEZÉS (1941)