Idézet

KOLLÓDIUM ÜVEGNEGATÍV VAGY NEDVES LEMEZES ELJÁRÁS

Feltalálása Frederick Scott Archer (1813-1857) nevéhez fűződik. Idővel a kollódium-üvegnegatív minősége felülmúlta az albumin-üveglemezét, s azt lassan kiszorította. Az eljárás jóval egyszerűbb volt és ráadásul érzékenyebbnek bizonyult mint a dagerrotípia vagy a kálotípia. Az expozícióhoz szükséges idő mindössze másodpercekre csökkent: tájképhez és épületfotóhoz 10-90 másodperc, kis méretű arcképekhez 5-20 másodpercnyi idő szükségeltetett. Azonnali népszerűségre tett szert a portrékészítésben, hiszen kényelmesebbek lettek a megrendelő számára a felvételi körülmények, és ha úgy kívánta, a negatívról több másolatot készítettek.

Szilágyi Gábor: A Fotóművészet története, 25-27. old, 54-55 old.

UM Collective kiállítás megnyitó

Bálint barátom képei is láthatók az Erzsébetligeti színházban rendezett mobil fotó kiállításon, így aztán összekötöttük a kellemeset a hasznossal megnéztük a kiállítást és kicsit dumáltunk is. Talán a kiállítótér elbírt volna kicsit több képet is, főleg mivel a közösség 13 tagjától összesen 30 fotó van kiállítva, vagyis 2-3 kép alkotónként.

A srácokról azt kell tudni, hogy mindent mobillal csinálnak (még a képszerkesztést is) és ennek megfelelően a hangsúly inkább a kompozíción és témán van nem pedig a technikai kivitelezésen. Aki arra jár láthat pár hangulatos fényképet, ha benéz.

untitled0001

Szombaton különben volt egy másik megnyitó is, a Random galériáé is, amire így nem tudtunk elmenni, viszont a kiállítást mindenképp szeretném majd megnézni.

Kép

Apa és fiú – Nedves kollódiumos kalandok

untitled0001

Ma parti volt nálunk és sokáig nem akaródzott összerakni a fényképezéshez szükséges dolgokat. Aztán mégis erőt vettem magamon és megpróbálkoztam fényképfelvételek készítésével.

Az arány nem is rossz, háromból két lemezen megjelent kép. (A harmadikon nyitva maradt a blende ezért csak egy nagy ezüstpacát kaptam.)

Az diptihon (mondják ez így magyarul?) első képe eléggé alulexponált lett, a másodikon a hívást rontottam el. Mindkettőn látszik, hogy az ezüstnitrát napoztatásra szorul, de nekem tetszik így a kettő együtt.

Mindkét fotó f4.5 rekesszel készült az első 8s a második 20s-os expozíciós idővel. (Ma egész nap felhős idő volt, de a két kép készítése között eltelt időben azért némiképp besötétedett.)

Kép

Maciportré – Nedves kollódiumos kalandok

Ma ismét kissé közelebb került a cél, hogy üzembiztosan tudjak kollódiumos fényképet csinálni. Újra megpucoltam az összes üveglapot, most a Benedektől lopott krétát is használtam és egészen jól fennmaradt a kollódium réteg. Sajnos a modell az utolsó pillanatban visszatáncolt, így kénytelen voltam A. és Benedek közös maciját felkérni modellnek.

Érdemes megjegyezni, hogy képen látható párna világoskék volt, de a fotón világosabbnak látszik mint a fehér kerti szék. Ez azért van, mert úgy látszik a szék jobban elnyeli az UV sugárzást mint a párna.

A legtöbb problémát jelenleg a kazetta okozza:

  1. mert berakáskor megsérül a kollódium réteg
  2. az egyik oldalán nem fényzáró

Persze ma is volt probléma, a fixír nem működött rendesen, de ezt könnyű észrevenni, mert amíg fixálsz ég a villany, úgyhogy ezt meg is oldottam azonmód.

(A kompozíció statikusságát némiképp oldja a szemétlapát, amit Benedek – valószínűleg – addig helyezett el a képmezőben amíg a sötétkamrában molyoltam.)

maciportré

Kép

Kertünk – Nedves kollódiumos kalandok

A héten tovább folytattam a kollódiumos kísérleteket. Mint kiderült a nedves kollódiumos fotó elrontásának 33. módja, hogy megdöglik a hívó. Ez abból látszott, hogy a fixír minden képből kioldotta az összes ezüstöt, vagyis koszos, de átlátszó üveglapot kaptam a folyamat végén. Beletelt és vagy 5-6 elrontott fotóba és egy napba, mire rájöttem és csináltam új hívót.

Meg kicsit összetakarítottam a sötétkamrát. Gumikesztyű nélkül. Na ezt nem kellett volna, mert úgy tűnik, hogy bizonyos helyeken volt még egy kis ezüstnitrát és most – már kopóban lévő – fekete foltok vannak a kezemen.

Most az a cél, hogy megfelelő biztonsággal legyek képes fényképet készíteni, úgyhogy egy csomó dolgot be kell gyakorolnom és ki kell kísérleteznem. A folyamat meglehetősen sok összetevőből áll, ezért nem egyszerű dolog jó fotót csinálni.

Kezdjük a technikával:

  • Ki kell tanulni, hogy lehet szépen felönteni a kollódiumot az üvegre. Ez már majdnem megy.
  • Meg kell rendesen tisztítani az üvegeket, mert egyenlőre a szélén mindig leúszik a cucc. Ehhez be kellene szereznem krétaport vagy el kell lopnom a fiamtól egy krétát, hátha az is megfelel.
  • Ki kell kisérletezni, hogy, hogyan lehet a legkevesebb mechanikai behatással az üveglapot a kazettába rakni és kivenni. A kép alján középen láthatod az ujjam nyomát, ez nem hiányzik oda. (A nedves kollódiumos fotó elrontásának 34. módja: a rosszul behelyezett üveglap kazettából a fényképezőgépbe esik.)
  • Ki kell találni, hogy mi a megfelelő expozíciós érték az adott napszakban, tudva, hogy a kollódium főleg UV-re és kékre érzékeny. (Találós kérdés: ki találja meg a témaként szolgáló piros virágot a képen?)

Még jelentkezem…

kertunk