A Lightroom 6 esete a pingvinnel

Amikor elkészült az új Linuxos munkaállomásom nagyon aggódtam, hogy fogom a fotóimat kidolgozni a továbbiakban. A megoldás egyszerűbb volt mind gondolnád, de nem tökéletes…

Itt a blogon már többször ejtettem szót arról, hogy fotóink professzionális karbantartása egyáltalán nem lehetetlen Linux alatt szabad szoftverekkel, de sajnos olyan alkalmazást ami 10 év Lightroomos beidegződéseivel könnyen megszokható lenne, nem találtam.

Ezért aztán eléggé félve fogtam bele az új gép installálásába. Öreg vagyok én már, nehezen tanulok, könnyen felejtek, arról nem beszélve, hogy az irgalmatlan mennyiségű fénykép és metaadat migrálásának az ötletétől is kivert a víz.

Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ráveszem valahogy a Lightroomot, hogy fusson Linuxon. Mert ugye, mi az nekem. Hát mit mondjak, sokkal gyorsabban ment mint azt gondoltam. Igazából annyira egyszerű, hogy kissé szégyellem is leírni: kell hozzá egy wine és úgy kell eljárni, ahogy itt le van írva.

Azért sajnos nem minden fenékig tejfel, több apró bosszantó dolog is van, mint például, hogy a panelekben nem tudsz görgővel tekerni csak ha a görgetősáv fölé viszed az egeret, ha a görbéken (vagy egyéb beállítóablakon) kívül viszed az egeret, úgy hogy nyomva tartod a gombját, nem érzékeli, hogy elengedted, így amikor visszatérsz, úgy folytatja mintha el sem engedted volna. (Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi a 0 és a 100% beállítását a görbék panelen a görbéket változtatva, de a vágásnál is problémákat okozhat.) Ezen felül, ahogy a képernyőmentésen is láthatod, a kép felett van egy kis – szakszóval élve – glitch és az én NVidia kártyám esetén nem érdemes a grafikus kártya gyorsítást bekapcsolni, mert akkor nem frissíti automatikusan a középső képet amikor mondjuk egy presetet választasz ki, de összességében még így kisebb kényelmetlenség, mint egy új szoftvert megtanulni, hogy a régi fotók újbóli kidolgozásáról ne is beszéljek.

Linux rocks!