A történet a fotófaluban kezdődött és szerelem volt első hallásra. Fez eladó cuccai között turkáltam és megláttam őt. Ezt. Pont az a méret amit még bedobsz egy táskába, de mégis komolyabb mint egy szappantartó. A régi OM2-mre emlékeztetett, amit egy osztrák barátunktól kaptam és jól megadta magát pár tekercs film után. Megállt benne a zár, akkor utánaérdeklődtem és kiderült, hogy egyáltalán nem éri meg megjavíttatni. (Ha valakinek szüksége lenne donorra egy OM2-höz jelentkezzen bátran, ha eljön érte szívesen odaadom.)

De vissza a Fujicához. Ez egyáltalán nem az a Fujica, amiről már írtam itt korábban, sőt gyakorlatilag a tökéletes ellentéte a Texas Leicának, filgrán kézhez símuló, táskába férő.

Szóval a látvány önmagában is figyelemre méltó volt, ámde az a hang… Hallgassátok (1/125s és 1/60s):

Így aztán velem jött és vettem is gyorsan a faluban pár Fomapan 100 filmet, hogy ki lehessen próbálni, minden király-e. Az első tekerccsel elkövettem azt a hibát, hogy nem fűztem vissza a filmet az orsón lévő kis tartó alá. A 47. leexponált kocka után elkezdtem gyanakodni, hogy valami nincs rendben és tényleg; egyáltalán nem húzta tovább a filmet.

Szerencsére a tekercs megmaradt, így nekiveselkedtem másodszor is. Miután az utolsó kockát is leexponáltam bevonultam a sötétkamrába. 5 orsó és 23 perc szentségelés után (mindig ugyanott elakadt ez a szar film majdnem félúton) szakértő segítséget hívtam és most elárulom nektek az igazi ravasz veteránok filmbefűzési trükkjét (előre szólok, kissé pornográf lesz):

Ha nem megy elölről próbáld hátulról!

vagyis, ha elakad a film befűzés közben az orsóban, húzd ki a kazettából, vágd le azt a felét és kezd onnan, mert sanszos, hogy a gépbe fűzött oldalát jobban meggyötörted, mint azt ami a kazettában maradt.

Innen már csak némi lögybölés és egy óra várakozás volt hátra.

A gép letesztelése mellett feltett szándékom volt kipróbálni néhány optikát is. Először is a hozzá adott kis Fujinon-z 1:3,5-4,5 f=43-75mm objektívet amit a képen is láthattok. Ez egy toló zoom, kihúzott állapotban 43mm, betoltban 75mm kistele. Na ez az optika pont ennyi szót ért, teszi a dolgát, unalmas, de rendben van. Frankó kis utazó optika lehetett annak idején családi nyaralásokra.

A következő optika egy Meyer Optic Görlitz Orestegon 2,8/29 volt, mondván, tök jó lesz streetfotókat készíteni.

Itt belemennék egy gyors zárójelbe, annak idején azért, hogy ezeket az M42-es optikákat tudjam használni a Canonnal, kiszereltem belőlük a blende beugrasztó tüskét. Most ugye kellett volna és a Heliosban okosan az optikában benne hagytam, de a Görlitzhez nem találtam, így kénytelen voltam 1,5mm-es szegből faragni egyet. Mit mondjak, nem érte meg. A Görlitz olyan lágy, hogy nemhogy streetfotózni, de gyakorlatilag semmilyen fotózni sem jó.

A végére maradt a fotózás sztárja, minden alapoptikák leghülyébb gyújtótávolságú darabja, a szovjet mérnökök egyik csúcsteljesítménye a Helios 44M-2. Ez nem is az amiről korábban már beszéltem, ez egy régebbi darab, nincs automata blendebeugrasztója, hanem az optikán található gyűrűvel tudod exponálás előtt lerekeszelni. Mivel engem a híres bokeh érdekelt ez nem tűnt túl nagy problémának, hiszen úgyis f2-n akartam fotózni. Az egész tekercsen nem sok értékelhető fotó született, de ami igen az majdnem mind ezzel készült.

Összefoglalva a Fujica jól vizsgázott, a filmet egyenletesen továbbítja, a fénymérője jól működik, a törőékes mattüveggel élmény távolságot állítani. Gyakorlatilag nincs hibája és a hangja is majdnem olyan szuperszexi mint az itt látható modellé.