Ez a bejegyzés másik két, szörnyű állapotban lévő gép történetéről szól. Fez ládájában ugyanis volt két 9×12-es összecsukható fényképezőgép, amit jól lealkudtam (odaadta a Fujica mellé ingyen :). Mindkét gép olyan szörnyű állapotban volt, hogy nincs is róla képem (ha valakinek lenne, kérem küldje el az irattár kedvéért).
Az egyik, amit rögtön láthattok is, egy Voigtländer Avus optika nélkül, a másik pedig egy felismerhetetlenségig öntapadós tapétával leragasztott nem tudom mi volt egy Contessa-Nettel Derval zárral amiben egy 135mm-es f8-as Extra Rapid Aplanat volt található. A Derval zár félautomata, nem kell felhúzni csak exponálni. (Ide beszúrnék a marketingeseknek megjegyzést: F8 már 1920-ban se volt Extra Rapid… )
A terv az volt, hogy a kettőből gyártok Krisztának egy új gépet. A Voigtländert úgy 100 éve gyártották, de a mechanikája a mai napig precízen jár, a kihuzat fényzáró, gondoltam mi bajunk lehet.
A bőr kapott egy kis ápolást, pár dolgot visszaragasztottam, megjavítottam a szakadt bőr fület, mivel az Aplanat menete kisebb volt mint a gyári Compur zár, nyomtattam központozót és átszereltem az optikát. Na, a puding próbája az evés, lássuk, hogy rajzol az optika?
Mattüveg fel és… nem látszik más csak egy folt a közepén, meg a tükröződő fejem a többi részen. Basszus. Utánanézés mi lehet a baj az optikával. Fókusztávolság jó, mindkét lencsetag jól áll és látszólag ragasztott eredeti. Pausz elő, be a mattüveg helyére és… látni a teljes képet. Nem túl világos (ha próbáltál már f8-on távolságot állítani tudod milyen), de mindent kirajzol. Szóval a mattüveg szar.
Sebaj, csiszoltam már pár mattüveget, szedjük ki és tegyünk bele újat. Na a német mérnökök feladták a leckét és bevallom férfiasan a mattüveg kiszedésére egyetlen módszert sikerül kitalálnom, az a kalapács, de ezt inkább mégse tettem meg. Erre két okom is volt, egyrészt nem kenyerem a rombolás, másrészt, a lemezkazettákkal úgyis csak a gond van, mert nincsenek meg hozzájuk a filmbetétek és ráadásul csak egy normális maradt meg a Glunzhoz kapottakból, így új tervet szőttem.
Nyomtattam egy feltétet 9×12-es Fidelity kazettához (igen az is van itthon, bocs) és abba csiszoltam mattüveget. Ha nem árulod el Krisztának elmondom, hogy utálok (meg szégyenszemre, nem is tudok üveget vágni) ezért kiszedtem egy megfelelő méretű üveglapot a rontott üvegek közül, lemostam alkohollal a képet róla, majd megcsiszoltam.
Hát így néz ki, remélem szép képek készülnek majd vele.
