A 7. pont és a Frappáns Válaszok Nagymestere

Tegnap olvastam egy írást Völgyi Attila blogján és bár van egy pár megszívlelendő tanács a 12 pont között, hogy miért is ne fotózz ingyen, szerintem a helyzet nem ennyire egyszerű.


Először is, a bejegyzésből annak az embernek az elkeseredése látszik, aki az eddig biztosnak látszó megélhetését látja veszélyben. Sajnos a kapitalizmus egy ilyen berendezkedési forma, a kereslet és kínálat egymásra hatására épül. Vagyis ha sokan akarják (és tudják) ugyanazt a munkát elvégezni az az árak eséséhez , ha kevesen az az árak emelkedéséhez fog vezetni.

Ha el akarod adni a termékedet vagy szolgáltatásodat nem sírnod kell, hanem diverzifikálni, vagyis megkülönböztetni a többitől. Ki kell alakítani egy saját márkát, ami mondjuk a minőségről vagy a művészi látásmódodról szól és el kell adni azt. Ez egy külön szakma, úgy hívják, hogy marketing. Gondolj csak bele, hogy hány márkás pólód van, pedig ötvenszer annyiba kerül mint a kínai piacos. Ha meg tudod magyarázni magadnak, hogy miért vetted meg őket, meg fogod tudni magyarázni a megrendelőnek, hogy miért hívjon téged egy munkára. (Gyengébbek kedvéért: te vagy a márkás póló az olcsójános meg a kínai :)

És akkor végezetül jöjjön a 7. pont, beidézem:
Imádom az informatikai főállásomat, de szabadidőmben szeretek fotózni. Nem bánom, hogy nekem kell finanszíroznom a fotózást, mert így nagyobb az alkotói szabadságom.
Tudod mit “kocka”? Majd ne panaszkodj, ha az indiai szabadidős munkások átveszik a te főállásodat. Ne is próbálj megélhetésként tekinteni a “hobbidra”, mert remekül ásod alá az ilyen irányú lehetőségeidet – és mindenki másét is a fotó iparban.

Mondjuk weblapot bárkinek az unokaöccse tud csinálni (és csinál is, és olyan is lesz) aki jó a szakmában, az mégis meg tud élni. Én pont ezért nem haragszom ezekre az olcsójánosokra, mert nem az én üzletemet rontják. Ja és kedves amerikai barátom, szarok rá, hogy mit gondolsz vagy akarsz, a barátaim esküvőjén akkor is fogok fotózni és jobb képeket fogok csinálni mint a hivatásos fotós. És ingyen. Tudod mit mondott erre a frappáns válaszok nagymestere?

Aki nem ismerné a viccet:
Kohn elmegy, hogy megnézze a cirkuszban a Mindenkit Kigúnyoló Bohócot. Leül az első sorba. Odamegy hozzá a Mindenkit Kigúnyoló Bohóc és megkérdi:
– Kohn, te harmadrészt szamár vagy?
– Nem – válaszol Kohn.

– Kohn, te félig szamár vagy?
– Nem – válaszol Kohn.
– Kohn, akkor te teljesen szamár vagy!
Kohn nagyon rosszul érzi magát, ezért ellátogat a Frappáns Válaszok Nagymesteréhez és megbeszélik, hogy másnap a cirkuszban a  Frappáns Válaszok Nagymestere megmutatja neki hogy kell kezelni az ilyen helyzeteket. Következő nap  Frappáns Válaszok Nagymestere leül a cirkuszban az első sorba. Odalép hozzá a bohóc:
– Frappáns Válaszok Nagymestere, te harmadrészt szamár vagy?
– Nem – válaszol a Nagymester.
– Frappáns Válaszok Nagymestere, te félig szamár vagy?
– Nem – válaszol a Nagymester.
– Akkor te teljesen szamár vagy!
Erre a Frappáns Válaszok Nagymestere:
– Na idehallgass bohóc! Én nem vagyok szamár, neked pedig a jó kurva anyádat!

(Ha valaki nem tudná, a bejegyzés szerzője írt és fordított több informatikai és fotós tárgyú könyvet, oktatott fotózást és képfeldolgozást, jelenleg informatikai tevékenységet folytat főállásként.)

egjegyzés

Teljesen egyetértek. Egyrészt senkinek nem lehet megtiltani, hogy fotózzon, és ezért pénzt kérjen ha jól csinálja, másrészt a “profik” meg alkalmaszkodjanak ha tényleg annyira profik.

A vicc adja.

Azért a kommentek elolvasva az is kiderül, hogy a fotósok többségének nem is az “olcsójánosokkal” van (a legfőbb) baja, hanem azokkal a megrendelőkkel, akik – sok esetben rájuk hivatkozva – nem hajlandók rendesen fizetni a minőségi munkáért.

@Hocsi: fel.
@Giraffe: A megrendelőnek az a dolga, hogy minél olcsóbban megfelelő minőségben elkészíttesse a dolgot. Ha sokan képesek ugyanazt a minőséget produkálni, akkor miért ne választaná a legolcsóbbat?