A Cukorsüveghegyen túl… Mastodon

Alapjában véve nincs semmi baj a közösségi médiával, nagyszerű lehetőség volna, hogy közeli és távoli ismerőseinket informálni tudjuk hogylétünk felől. Szóval az ötlet nagyszerű, a megvalósítás viszont - hát csak olyan mint amilyenek vagyunk.

A Facebook (remélem vetted a címbeli utalást Zuckerberg-re) egy digitális magánéleti rémálom – gyakorlatilag bárki, bármikor megszerezhette tőlük az összes információt nem csak rólad, hanem az ismerőseid adatait is. Arról nem beszélve, hogy az algoritmus, ami eléd teszi a tartalmakat egyáltalán nem a te, hanem, sokkal inkább a Meta csoport érdekeit szolgálja. Ennyit a Facebookról.

Az Instagrammal akkor végeztem, amikor már nagyon zavart, hogy egyáltalán nem azokat a tartalmak mutatja amit szeretnék. Egy gyors számolás után kiderült, hogy 20 tartalomból 9 volt az ismerőseimé, a többi reklám és egyéb számomra érdektelen tartalom.

A jelenlegi helyzetben a Twitter jövője is kétséges, nem csak stratégiailag, hanem technikai szempontból is, hiszen Elon Musk leépítette a fél gárdát, benne a mérnököket is, akiknek fejleszteni és felügyelni kellene ezt az amúgy elég bonyolult architektúrát. (Bizonyos források szerint az informatikusokat megpróbálták visszahívni, mert valaki – gondolom – elmondta Musk úrnak, hogy a Tesla mérnökei, akiket magával vitt, nem értenek a Twitterhez, de akkor már késő volt és gyakorlatilag senki sem volt hajlandó visszamenni.)

Ami a stratégiát vagy inkább filozófiát illeti, Musk állítólag a szólásszabadság nagy híve, ezért minden gondolatnak teret adna a Twitteren, ami elvileg szép idea, csak legutóbb is a II. világháborúhoz vezetett. Visszautalva az első bekezdésre, az emberek olyanok amilyenek, de én a magam részéről nem látom be, hogy miért kellene hagyni, hogy cigányozzanak, buzizzanak, zsidózzanak, vagy tudom is én a kék szemű fehérek ellen uszítsák a többieket is.

Persze a hatalom szempontjából elvitathatatlan előnyei vannak ennek (ha van kitől félni, könnyebben lemondasz a szabadságod egy kisebb-nagyobb részéről – lásd USA 911 után, vagy a francia terror ellenes törvény, ami felhatalmazást ad a rendőrségnek bírói végzés nélkül mindenféle tevékenységre, ha a terrorizmus gyanúja felmerül), de ne feledd, neked nem ugyanazok az érdekeid, mint a hatalmon levőknek.

Neked az az érdeked, hogy a kölködet felkészült, jól megfizetett, társadalmilag elfogadott embercsoport (tanárok – ja ezek közül egy sem? tudod miért nem?) oktassa, hogy se téged, se a gyerekedet ne érje atrocitás a metrón vagy – és most térjünk vissza a témánkhoz – az online térben. Ehhez pedig szabályok és társadalmilag elfogadott normák kellenek.

És akkor el is jutottunk a témánkhoz, az elosztott szociális média ideájához. Mit lehet csinálni, ha szeretnéd a saját érdekeidet szem előtt tartva kifejezni magad és kapcsolatban maradni az ismerőseiddel? Csinálj saját szociális média szolgáltatót (vagy csatlakozz egy olyan szerverre, aminek az elvei tetszenek neked) és kösd össze a többiekével (persze csak azokkal, akik megfelelnek a te és a kis közösséged által elfogadott elveknek), így el tudod érni azokat az embereket is, akik más szerverekhez csatlakoztak.

Az európai unióban törvények szabályozzák, hogy mi nem számít bele a szólásszabadságba, és bár, ha véletlenül fasiszta volnál megteheted, hogy csinálsz egy szervert Tuvalun, de a legtöbb – jó érzésű közösség – ki fog zárni, úgyhogy a végén forronghattok magatokban.

A sok külön közösségi szervernek az is előnye, hogy nem egy cég – főleg anyagi – érdekei mozgatják, hanem azé a közösségé aki birtokolja. Így nem kell reklámokat nézned, jöhetnek a posztok időrendi sorrendben csak az ismerőseidtől, nem valami hülye algoritmus szerint ami ki tudja mi alapján tesz eléd tartalmakat. (Egy barátom egyszer azt mondta: a nem szeretem a rádiót, mert rossz a koncepció: nem az a zene megy mint amit hallgatni akarok. Remélem érthető párhuzam. Szerencsére mindkét esetben van megoldás: az elsőnél a Mastodon a második esetben az, hogy előfizetsz egy zenefolyam szolgáltatására.)

Jó, de mi az a Mastodon? Röviden, a Twitter elosztott közösségi média szolgáltatás megfelelője.

Persze tudom jól, hogy a közösségi médiának csak akkor van értelme, ha tényleg van egy közösség, ezért arra bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki a Mastodont. A dolog viszonylag egyszerű, töltsd le az appot, válassz egy szimpatikus szervert (vannak olyanok amikre nyílt regisztráció van, olyanok ahol elbírálják a jelentkezést és vannak meghívásos szerverek is) és láss neki a felfedezésnek. Engem itt találsz.

Figyelmeztetés: az utóbbi időben megnőtt az érdeklődők száma (twitter migránsok érkeznek nagy számban), így elképzelhető, hogy egyes szerverek terhelése megnő és a szolgáltatás lassabb lesz a szokásosnál.

Baráth Gábor
Baráth Gábor

Fotós, szakíró és fordító.

Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió,
Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!,
A digitális fotós könyv 5.,
A digitális fotós könyv - Best of
és a
Vakuskönyv fotósoknak.

Articles: 1392