A címben lévő nap nem az időegységre, hanem az égitestre utal. A szolárgráf egy különleges – nagyon hosszú, sokszor fél év hosszú záridős – fénykép. Az ilyen fotók jellemzője az, hogy a nap több csíkot hagy a képen…
A készítés igen módja egyszerű, nem kell hozzá más, mint egy lyukkamera, fotópapír és szkenner. Mivel egy fotó elkészítése több napot vesz igénybe, nem érdemes túl drága kamerát használni (a legtöbbször egy söröz doboz is megteszi), mert van esélye, hogy amikor visszamész már nem találod ott a kamerát ahol hagytad. Lefújja a szél, leveszik az emberek és kidobják a szemétbe, a TEK bombának nézi és felrobbantja egy pokolgép hatástalanító robot segítségével. (A mai valóságban sajnos az utolsó a valószínűbb.)
Mivel a megvilágítási idő nagyon nagy, nem kell az előhívással bajlódni a kész kép kifejlődik a fotópapíron (valójában beleég a papírba) csak be kell szkennelni és eltenni sötét helyre.
Akármilyen furcsa, ez a fajta fénykép készítési forma elég fiatal, az első ilyen – Solaris című projektet – 2000-ben mutatta be Slawomir Decyk, Pawel Kula és Diego Lopez Calvin. Azóta, mivel ez talán a legegyszerűbb nem digitális képkészítési eljárás elég sokan foglalkoznak vele. A szolárgráfia egyik jeles hazai képviselője Kovács Csaba, akinek a fotóit láthatjátok itt illusztrációként.
