Az objektív javítás komplex története

Na remélem most jönnek sorban a jó dolgok. Ma elhoztam az objektívet Jánostól és úgy tűnik, hogy sikerült egész jól megcsinálnia és nem is került sokba. De még mielőtt rátérnék a happy endre, elmesélem az egész történetet…

… ami sajátos módon épp egy leesés gátló eszköz beszerzésével kezdődik. Ugyanis a magam részéről nem szeretem a fényképezőgéphez adott vállszíjat ezért – bár a tanfolyamokon mindig azt hirdettem, hogy tekerd a csuklódra fotózáskor – az enyémről leszereltem. Már vagy jó ideje így van (értsd évek óta) és sohasem ejtettem ki a kezemből, de az idén aztán karácsony előtt eljött az idő, hogy a mit kérsz karácsonyra kérdésre megvolt a válaszom, csuklópántot. Ez egy olyan eszköz amibe be kell bujtatni a kezed és így ha nem fogod akkor sem tudod elejteni a gépet.

A probléma csak az, hogy az eszköz egyik rögzítő pontja az állványcsavar, amitől – most már tudom – sokkal kevésbé áll biztosan az asztalon, mivel nem a gép teljes talpára támaszkodik, hanem csak az állványcsavar körüli részre. Úgyhogy a gépet így nem is elejteni, hanem konkrétan az asztalról leverni sikerült, egy olyan kicsi erőhatás által ami egyébként meg se mozdította volna azt.

Plusz szerencsétlenség a dologban, hogy még a napellenző is rajta volt az objektíven, hogy az erőkar minél nagyobb legyen és nem a gépvázra, hanem az üvegre esett a cucc. Ettől a behatástól két sérülés keletkezett az objektíven, az egyik, hogy a bajonett feletti műanyag gyűrű három rögzítője közül kettő eltört így tilt shift objektívem lett, a másik, hogy a blende nem ugrott be exponáláskor egy szalagkábel szakadás miatt.

Mivel az üveg piaci ára nem haladja meg a hatvanezer forintot ezért a Camera Kft. kilőve, hiszen ott a bevizsgálás többe kerülne, mint amennyit az egész érne. Itt igazából már a szakszerű javítás sem igen opció, mivel nem igen éri meg pótalkatrészt rendelni. Az egyetlen lehetőség – azon kívül, hogy én szenvedek vele – hogy találok egy szakembert, aki okosba megcsinálja.

Az első ilyen – nevezzük Károlynak – javasolt is egy találkozót Budapesten, mondván, hogy a megbeszélt napon déltől ott lesz a megbeszélt helyen. Délben felhívtam, kiderült, hogy egy óra múlva még nem lesz ott, de ha három fél négy körül hívom, akkor megmondja, hogy hol van és találkozhatunk. Mivel épp úgyis Diaúrral készültem ebédelni, gondoltam, sebaj, majd utána megnézi az én kis szerencsétlen optikámat. Fél négykor felhívtam, mire azt mondta, hogy Ő már rég nincs ott, de ha gondolom adjam be a nevére egy fotós boltba a környéken. Kicsit gondolkodtam a dolgon…

A következő mesterember János volt, akinek – saját elmondása szerint – az a hobbija, hogy olyan fotós eszközöket javít, amik gazdasági totálkárosak. Megbeszéltük, hogy mikor viszem a cuccot, kedves volt, megnézte, többször elmondta, hogy a javítás olcsó lesz, nem szakszerű, de ha minden jól megy, az optika faszán fog működni. Amikor kész volt felhívott (valójában egyszer felhívott akkor is amikor valaki más cuccával készült el, de hamar kiderült, hogy az adott markolatot nem tudom használni, így nem tartottam rá igényt :-), szóval nagyon korrekten ment minden és a végén úgy tűnik, hogy az optika is tök jól működik újra.

Csak azért nem ajánlom mindenkinek, mert amikor rákérdeztem, hogy megírhatom-e azt mondta, hogy a következő időszakban nem lesz ideje javítani, mert más munkája adódott.

egjegyzés

Jó hír, hogy minden helyreállt. Egyszer én is elgondolkodtam a csuklópánton, de a leírás alapján lehet, hogy igazából nem is annyira jó ötlet.

Mekkora mák, hogy sikerült megjavíttatni az ojjektívet…

A nyak/vállszíjjat én is utálom. Én úgy oldottam meg, hogy van egy Panasonic kis kézikamerám, amihez mellékeltek egy pöcköt, ami pont az állványcsavarba illik és jó erős madzag is van rajta. http://creativefan.com/files/2011/01/dogs-5-500×375.jpg Na erre applikáltam rá a vállszíjat egy karabínerrel, így ha itthon lakik a gép, akkor lecsavarom a cuccot, ha utazunk akkor meg rá.