– És te mivel foglalkozol?
– Főleg koncerteket fotózom és kritikákat írok. Amolyan újságírói meló. Itt is rengetegszer dolgoztam.
– Az nehéz kenyér, főleg, hogy csak pár szám alatt lehet fotózni.
– Ja. Egy NIN koncerten például a 7-9 szám alatt lehetett fotózni. Az egyik legjobb fotóm ott készült. Az ember annyira be volt állva addigra, csurom veríték meg minden, hogy olyan kép készült, amit ritkán látsz.
– És sokat kell kilincselni a munkáért?
– Először kellett, de most már inkább csak hívnak, hogy ezt meg ezt kell megcsinálni.
– Sokan azt mondják, hogy nehéz megélni a fotózásból. Te érzed ezt?
– Én profit még nem hallottam picsogni, azt inkább az amatőrök csinálják. Vannak persze olyan dolgok, amikben az amatőrök is elég jók (főleg stúdiófotók), de azt nem kell csinálni. A legfontosabb, hogy mindig új dolgokat kell kitalálni, nem szabad leragadni egy dolognál. Én megyek Forma1-et fotózni minden évben, adnak mellém mindig másik 5-6 amatőrt, akik mennek a bokorba, és ha véletlenül csinálnak egy két jó képet az tiszta haszon. Nekem megmondják mit kell megcsinálni és megcsinálom. Aztán a következő évben jön másik 5-6 amatőr. Aztán meg mondják az amatőrök, hogy nem megy a bolt, én meg azt gondolom, hogy nem vagyok sem a könyvelőjük, sem a feleségük, hogy tanácsot adjak.

Ennyi.

Baráth Gábor
Baráth Gábor

Fotós, szakíró és fordító.

Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió,
Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!,
A digitális fotós könyv 5.,
A digitális fotós könyv - Best of
és a
Vakuskönyv fotósoknak.

Articles: 1384

9 hozzászólás

  1. Egy „profi” nem fogja elfecsegni a műhelytitkait, főleg nem a nyilvánosság előtt. Ki olyan hülye, hogy saját magának akarna konkurenciát?

  2. Tipikus hozzáállás… még jó hogy nem minden fotós áll így a dolgokhoz. Akinek tapasztalat és tudás van a birtokában az egy amatőrt nem tekint konkurenciának. Valamint ha megvan a megrendelőköre, akkor nincs mitől félnie. szvsz

  3. Nem szimpatikus, én mint webes fejlesztő, csak abból tanulhattam volna amit magam összeszedek, sosem jutottam volna el sehova. Olyan emberek adtak tanácsot akik a szakterületükön tapasztaltak, profik, és ha ők nincsenek, még én is a bokorban kuksolnék. Gondold ezt át..

  4. Ez honnan van? Beszélgetés, vagy cikk? Elég rossz még olvasni is, nemhogy ha valakitől ha ezt megkérdezi az ember, akkor ezt adja válasznak…

  5. @n.gyuree: Ez egy hosszabb beszélgetés nagyon rövid kivonata. Maga a beszélgetés természetesen nem pont így zajlott le, de a lényeg ez volt. (Csak mint érdekesség közöltem, én sem tudok azonosulni vele, de sok mindenben (ami a sorok között van) úgy gondolom igaza van.)

    @Csáki István: Aki tudja csinálj, aki nem az tanítja – tartja a mondás. Akármiben lefogadom, hogy a legtöbbet te is abból tanultál, amit a profitól ellestél munka közben. Ha picsogtál volna, hogy nem tudsz megélni a hátemel/hátémel leírásából senki se adott volna neked tanácsot, mert minek.

    @Tom, Ats: fura, de szerintem mindkettőtöknek igaza van. Van aki fontosnak tartja, hogy átadja a tudását és van aki nem, de ez nem számít akkor amikor dolgozni/munkát szerezni kell. (Nyilván az én hozzáállásom egészen más, különben nem csinálnám ezt a blogot, de a beszélgetőpartneremnek még weboldala sincs, mert nincs szüksége rá és nem akar időt tölteni vele.)

  6. Dincsi: Persze, van benne azért realitás is. Ebben a részben például a kilincselős rész. Ha jól csinálja az ember, akkor hívni fogják.

    De ez amatőrökkel kapcsolatban egy kicsit gusztustalannak tartom ezt a hozzáállást, az illető is volt kezdő, gondolom nem úgy született, hogy azt a bizonyos „kilincset” már inkább neki adják, nemhogy ő nyúljon érte.

    Az, hogy ki hogyan adja, vagy épp nem adja át a tapasztalatait, az a saját egyéni döntése. De ilyen stílusban leírni szerintem nem előnyös. Lehet hogy egyeseknek ez imponál, hogy ilyen határozott az a valaki, de a többségben szerintem nem ezt fogja kiváltani.

    Az persze megint más, hogy ha valaki azért keresi meg X Y neves fotóriportert, hogy azért tanuljon tőle, hogy azokat a dolgokat leshesse el, amik miatt őt annyian/annyira keresik, és hogy ebből a tanoncnak szegődő is kaszálni tudjon.

    Az a baj, hogy nem egyértelmű egy-két rész. A bokros például. Az amatőr ott azt jelenti, aki ebből meg akar élni, de még a „kezdő” fotóriporter kategóriába tartozik? Vagy az, aki amatőr fotós és néha becsúszik egy-egy portrézás, tárgyfotó, vagy valami? Aki azért vállalta el a bokros és láthatóan lealacsonyító susztertanonc szerepét, mert hátha fejlődik ezáltal, mert a „profi” biztos így tanít? Közben meg egy nagy kihasználás az egész.

    „…ha véletlenül csinálnak egy két jó képet az tiszta haszon.” – haszon kinek? Neki? Vagy a bokrosnak? Ezt nem értem.

  7. @n.gyuree: szerintem két dolog összekeveredik. Amatőr, aki nem ebből él. Ez nem jelenti, hogy kezdő lenne. Nekem sok ismerősöm él(t) fotózásból, de ezek egy része már amatőr. Még az is akinek a Nikonjában 1.5 millió expó van. Pedig őt nem mondanám kezdőnek.

    Ami a bokros részt illeti, az az amatőr aki elmegy gyakorlatilag ingyen forma1-et fotózni és ezért nem is várnak el tőle semmit és ezért nem is emlékeznek rá később. (Úgy is mondhatnám, hogy ebben a szövegösszefüggésben amatőr az, aki hagyja magát kihasználni.

  8. Különböztessük meg az amatőrt a dilettánstól. Az amatőr (aki nem ebből él, ugye) ne picsogjon, hogy nem él meg ebből, a dilettáns meg nyissa ki szemét-fülét, ha egy profi mellé kerül és ne akarjon mindjárt kőgazdag sztárfotós lenni.

Comments are closed.