Hogy készülnek a legjobb tájképek?

Ebből a bejegyzésben lerántom a leplet arról, hogy mit kell tenned, ha igazán ütős tájképet szeretnél készíteni…

A tájképek készítésekor rendkívül sok dologra kell ügyelni, de a legfontosabb a terepismeret és megfelelő nézőpont kiválasztása. Ez akár több napig is eltarthat, de ha sikerül minden adott egy nagyszerű és egyedi tájfotóhoz :)

egjegyzés

Tudod, … tréfa. Sajnálom, ha azt gondoltad, most aztán öt bekezdésből megtudod, hogy lehetsz Ansel Adams. Mindenesetre ha látsz egy ilyen táblát állj oda nyugodtan. Csak jó irányba nézzen a géped…

Tudod, az a baj, hogy tetszenek a képeid és nagyon színvonalasnak tartom a blogot és erre benyomsz egy ilyen posztot, aminél felcsillan a szemem, hogy na!!! Valamit megcsillant a tudásából Dincsi!!! És akkor jön a lelohasztó pár sor és a képen már nincs is kedvem nevetni. Ráadásul még sértő módon be is szólsz.
Azért a képeket és a cikkeket még el fogom olvasni, mert azok jók.

Nem akartalak megbántani, egyszerűen csak tréfa volt és azt gondolom és elég lett volna egy, “basszameg de hülye vagy!”-gyal elintézni.

Ami a blogot illeti, pont azért írom, mert remélem, hogy hasznos lehet másoknak. (Bizonyos részek, mint az otthoni színes film kidolgozás kevesebbeknek, a Lightroommal kapcsolatos posztok talán többeknek.)

Ezért tényleg nagyon örülök, hogy olvasod, csak nem kell mindent véresen komolyan venni, arról nem is beszélve, hogy én se mindig tudom a frankót. (Épp tegnap mondta egy nagyon-nagyon kedves ismerősöm, hogy csináltat nekem egy polót, Mit tenne ilyenkor Joe McNally felirattal :)

Amúgy ha tényleg érdekel, hogy mitől működik egy tájkép, azt kell mondjam nem tudom. Remélem csináltam párat ami jó, de azok biztos, hogy nem úgy készültek, hogy kiszámoltam az aranymetszést meg ilyenek. Lehet, hogy közhely, de egyszerűen oda kell figyelni, hogy mit látsz a keresőben és addig mozogni míg jó nem lesz. És itt az addig mozogni a kulcs. (Emeld fel asegged és lépj odébb. Egy idő után tudni fogod merre érdemes odébb menni.) Fel kell mérni, hogy mit látsz, mi kell a képre, mi nem és a legkisebb kompromisszumot választani. Sose exponálj úgy, hogy zavar valami a képen és én akkor se szoktam, ha nem érzem, hogy érdemes elhasználni egy értékes kockát rá. (Persze a digitális fotó szinte ingyen van, de az időd meg nem amikor válogatsz.)

A munkafolyamat tehát a következő: meglátsz valamit ami tetszik. Ez fontos. A legfontosabb. Legyen fontos neked! Attól fog működni, hogy látni fogja rajta más is, hogy fontos neked.

Felméred a terepet, hogy honnan érdemes lefotózni, ahol van valami érdekes az előtérben és nincs semmi rondaság a képen. Direkt jó ha a fotón lévő vonalak vezetik valahová a néző szemét. (Sínek, út előnyben.)

Kiválasztod a megfelelő képkivágást és megvárod a megfelelő pillanatot (amikor kisüt a nap, a kövér nő eltűnik a szikla mögött egy másodperce, stb.) és exponálsz legalább f8-as rekesszel.

Az az igazság, hogy ha csinálod, nézegeted más képeit ezek a dolgok kezdenek majd a folyamat részévé válni és egyre kevésbé kell emlékeztetned magad a tanulmányaidra. Mondok egy példát. Én utálom megvágni a képeimet (végül is a képkivágás az volt amit a keresőben láttam) de megfigyeltem, hogy azok a fotóim amikkel érdemesnek tarom foglalkozni valami kompozíciós szabály szerint (harmad, aranymetszés) készültek. Nem, nincs a keresőbe bekarcolva egyik se, csupán az tűnik szépnek. (Segédvonalak nélkül.) Úgyhogy nem is kell megvágni őket. Persze ez az elején – gondolom mindenkinél, hacsak nem istenáldotta tehetség – tudatos döntés és egy idő után berögzül.

Na most már ott tartunk, hogy akár a poszt is lehetett volna ez… :)

Zongorázni meg úgy kell, hogy nyomjuk le a megfelelő billentyűt a megfelelő időben. ;)