Izlésrendőrség

Ma több – a fotós blogokkal kapcsolatos – érdekes dolog is történt. Magát a címben szereplő szót e1 blogjában találtam, nem sokkal ez után Réka közölte, hogy feladja és nem ír többet, dögöljenek meg a hülye kommentelők. Aztán meg a spottr is hasonló témát feszegetett, úgyhogy gondoltam összefoglalom a gondolataimat.

Az első tévhit, amit el szeretnék oszlatni, hogy a filmes időkben nem volt képmanipuláció. De volt, csak érteni kellett hozzá és egy részét a kép elkészültekor már meg kellett csinálni. Lehetett szűrőket tenni az objektív elé, hogy befolyásoljuk a fehéregyensúlyt vagy a bőrtónust, vagy alulexopnálni a képet, amit a nagyításkor túlhívtak, így ISO 200-as filmre lehetett ISO 400-nak megfelelőt exponálni, kicsi minőségromlással. Lehet a nagyításkor kontrasztosra vagy éppen szoftra változtatni a képet, retusálni és maszkolni, így a kép különböző részeit különbözőképpen előhívni.

De még amikor a filmet beadod a fotólaborba ott is egy csomó automatikus változtatást végeznek, hogy a képed jól nézzen ki a fotópapíron. Ezt nyugodtan képzeld úgy mintha a picassaban megnyomnád a jó napom van gombot, vagy a Photoshopban az összes auto kezdetű menüpontot kiválasztanád.

Egy mindenesetre tény, hogy filmes időkben a képmanipulációkhoz sokkal nagyobb tárgyi tudás, tudatosság, előre tervezés és felkészültség kellett mint manapság. Csúszkákat tologatni minden hülye tud. A kérdés az, hogy mi lesz a tologatás eredménye. Ha jobb kép, akkor ne köpjük már arcon szerencsétlent, csak azért mert van izlése.

A következő tévhit, hogy jó fotót csak jó géppel lehet csinálni, megint csak szánalmas. Természetesen sokkal könnyebb – technikailag – jó képet csinálni olyan géppel, ami fényt mér és élességet állít helyettünk, mint egy manuális géppel. Más kérdés, hogy ha ellustulunk és nem tanuljuk meg, hogy mikor melyik fénymérési metódust használtassuk a géppel, néha nem fogunk jó képeket csinálni. A téli képeken szürke lesz a hó, a portré meg túl sötét vagy világos, attól függően, hogy az árnyék vagy a víz csillogása csapta be a fénymérőt.

És akkor még ott van az is, hogy egy fotónak nem kell feltétlenül technikailag tökéletesnek lennie, gondolj csak Capa híres képére, amit a D napon készített. (Capa állítása szerint az Ő keze nem remegett tökig a jéghideg óceánban, úgy. hogy a németek mindennel lőttek rájuk ami a kezük ügyébe került, hanem a laboráns rontotta el a képeket)

Mielőtt ettől bárki feljogosítva érezné magát szar, bemozdult fotók gyártására, szólok, hogy azért a legtöbb képnek jót tesz ha éles és jól exponált.

A harmadik tévhit, hogy létezik objektív jó kép. Hidd el, nekem biztos nem ugyanazok a képek tetszenek mint neked. Én például gyűlölöm azokat a Harry Potter kinézetű HDR képeket amikért te úgy oda vagy. Bocs, ha mégse. Ezen kívül nagyon kevés olyan kép van, amit ne lehetne másképp tálalni (előhívni). Direkt nem használtam a jobban kifejezést.

Épp most kaptam egy (előtte/utána) képet az egyik tanítványomtól, aki a RAW előhívást gyakorolta és az utána kép kicsit sötét lett az én izlésemnek, de a kép összességében jól nézett ki. Nekiugrottam, hogy megcsinálom én is, és kiderült, hogy az övé jobb. Csak egy kicsit sötét. Lehet, hogy valakinek az én verzióm tetszik jobban.

Összefoglalva: tök mindegy, hogy milyen géppel, alapanyagra fotózol, milyen utómunkát, szoftvert használsz, a lényeg, hogy örömedet leld a dologban.

Baráth Gábor
Baráth Gábor

Fotós, szakíró és fordító.

Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió,
Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!,
A digitális fotós könyv 5.,
A digitális fotós könyv - Best of
és a
Vakuskönyv fotósoknak.

Articles: 1383

21 hozzászólás

  1. Ahogy írod, a filmes időszakban is volt képamnipuláció, illetve különbőzó trükökket használatak, hogy egy kép jó legyen, viszont abban sokkal inkább megvolt a tudatos cselekedet, az, hogy mit miért, tett a fotós. Ma az van, hogy lövünk egy sor átlagos képet, majd otthon próbálunk kisíréletezve kihozni belőle valami jót. Könnyebb út, ám legyen, csak szabjunk egy határt, hogy meddig fotózás és honnan grafika. Ezt szerintem érdemes a fotográfia fogalmának tisztázásával kezdeni. ;)

  2. Hát, kicsit kitágultak a határok meg a lehetőségek. Bár, ha Man Ray találmányára a szolarizációra gondolsz, az se kifejezetten primer fotográfia.

    A kisérletezés helyett meg a digitális utómunkát is lehet tudatosan csinálni.

  3. Nem vitatom, lehet tudatosan csinálni, de akkor az

    A: csak olyan utómunka, ami bizonyos pontosan nehezen behatárolható határok között van (kontraszt, keret, pattanás kijavítása a mennyasszon arcán) és ezzel semmi gondom sincs

    B: már inkább digitális grafika, egy fotót használva alapanyagként.

  4. csak tudnám, mi értelme van az ‘ez már nem fotó’ hörgésnek.
    Őszintén szólva ki nem szarja le, hogy micsoda? Egy kép, amit fotóból és xyz másik összetevőből raktam össze, kész lett, tetszik, felpakolom a falra meg a netre és örülök neki. Erről szól az egész. Azon meg maszturbáljon mindegyik hagyományörző fenséges magányában (mellényt és Levi’s sapkát ne felejtsétek el felvenni), hogy aznemisfotóhanemgrafika.

  5. Réka: nem nagyon értem a felindultságodat, nyilván kimaradtam valamiből. Szerintem a te fotóid többsége nemisgrafikahanemfotó.

    e1: ez akkor most mi? fotó vagy nem?

  6. e1: Pedig ez aztán vegyészet a javából. Sötétkamra, hívó, nagyító, fotópapír, fixir, stb. Szóval ezek szerint nem az eszköz számít, hanem az, hogy mennyire alakítjuk át a képet? Mi a megengedett mennyiség, amíg fotó marad? Mennyit lehet a szaturáción állítani?

    Nem kötekedni akarok, csak én sem tudnám megfogalmazni, hogy mi az amit még elfogadok és hol kezdődik a Harry Potter HDRI. Hátha te meg tudod mondani. Lehet, hogy egyszerűen izlés kérdése?

  7. Megjegyzés.
    A történeti hűség kedvéért azért említsük meg, hogy a kibaszott laboráns kapkodott, ezért az előhívás során Capa összes (4 db, 35 mm-s) filmtekercsét szétolvasztotta a szárítókamrában. Mindössze 11 felvétel menekült meg. Ha rászánsz némi időt és megnézed a többit is, nem mindegyik olyan elmosódott, mint az illusztrációd.
    Szóval ez a „Capa állítása szerint” szöveg erősen félrevezető.

  8. PsycloneJack: Némiképp jogos a megjegyzésed. (Én csak Capa álláspontját ismerem, a laboráns könyvét nem olvastam:) Viszont az igaz, hogy épp ezért lett Capa könyvének címe „Kissé elmosódva”. Aki nem ismeri a sztorit: Ez volt a képaláírása az újságban megjelent képnek. Amúgy pedig ovassátok el a könyvet, mert kitünő kikapcsolódás.

  9. egyetertek veled. bar Rekanak is igaza van (asszem O irta), hogy erosen kezunk elmenni a csak fotosoppal lesz jo a kep iranyba, ami szinten nem jo. Kell a fotosop/gimp/akarmi csak nem attol lesz jo a kep. Pl. a Reka fotosoppolt kepei, az irany amit megcsinal vele kifejezetten tetszik.

  10. Az egy kedves könyv.
    A laboránst pedig ismeretlenül és visszamenőleg is utálom. Történelmi veszteség.

  11. Szegény, megcsinált életében százcsilliárd előhívást meg nagyítást és mind überfasza lett, aztán egy nagypofájú magyar képeit elrontja és az egész világ útálja. Még jó hogy nem tudjuk ki is volt Ő :-D

  12. dincsi, volt egy sejtésem, hogy talán papírra készült képrő van szó, viszont ezt egy pár pixeles JPEG-ből nheéz megállíptani. Az alapján amit láttam, talán egyszerűbb lett volna ceruzával lerajzolni. :)
    Ami pedig a másik kérdésedet illeti, ammondó vagyok, hogy csak addig húzogassunk, amíg el tudjuk hitetni a nézővel, hogy az tényleg pontosan ugyanúgy nézett ki. Szóval ha kicsit kékebb az ég, szebbek a bárányfelhők, vagy narancsárgább a naplemente, ám legyen, de amikor pl. egy égboltot valaki addig buherál, hogy azon olyan színek vannak, amilyenek a valós életben soha, akkor azt már nevezzük grafikának, vagy digitális utómunkával készített képnek, vagy muttudomén. Természetesen ez az én szubjektív véleményem és valamiféle határt lehetetlenség megszabni, szóval ne várd, hogy azt mondom, hogy kontraszt +/-10%, szaturáció +/-30% oké! :)

  13. Elképzelem ezt a vitát 10000 évvel ezelőtt, amikor a sámánok, az ősközösségben összeülnek a tűznél, a barlangmélyi Szent Sziklánál, és mutogatják egymásnak a rajzokat. Az egyikük úgy gondolja, hogy nem a falra, készít rajzot, hanem egy fadarabra, mire a többiek leszólják, hogy „áá ez már nem is barlangrajz”.

    Egyébként szerintem kéne egy ilyen vitát nyitni a torzítót használó zenészek ügyében is, sőt felháborítónak tartom, hogy van olyan film, amiben nem kronológiai sorrendben következnek a jelenetek.

  14. e1: vannak olyan elvetemült magukat művésznek nevező egyedek, akik tényleg ceruzával vagy olajfestékkel alkotnak ilyeneket.

    Amúgy elfogadom, hogy a te definíciód szerint, fotó az amiről elhisszük.

    KissMarci: Feltaláltad a MobilePainting-et. Egy kis marketing és mindenki el akarja majd vinni magával a szerettei meg a zsákmány képét, te meg klimatizált barlangba költözhetsz saját dagonyával. :-D

    Amúgy igaz amiket írsz, bár e1 – talán – nem azon vitatkozik, hogy művészet-e a dolog (ez szóba se került). csak azon, hogy belefér-e fotográfia kategóriába.

  15. Az én hozzászólásom sem a „művészet v. nem” -ről szól, hanem arról, hogy a fadarabra festő barátunk képével senki nem foglalkozott, mindenki csak azt nézte, hogy nem a falon van – amit megszoktak.

    Fotozz!hu-n lettem figyelmes rá, hogy mindenki mentegetőzik, hogy „nem ps”, „csak vágtam, meg a keretet raktam rá”.
    Nem is igazán értem, hogy alakult ki ez a vita a fotósok közt.

  16. 100%-ig egyetértek a post végén az osszefoglalással…
    Réka! Akinek nem tetszik annak egyszerűen annyit kell mondani, hogy ‘csináld jobban, ha tudod, aztán mutasd!’

  17. al-bandito: igen, jól látod ez a bejegyzés is valahol arról szól, hogy mit tekinthetünk fotográfiának és mit művészetnek. Nekem nincs erről olyan sarkos elképzelésem mint e1-nek, nekem általában sokkal több belefér.

  18. dincsi, itt találtam meg azt, amitől én a jövőben a legjobban tartok…

    http://www.fotonlog.hu/2008/08/photoshoppolni-vagy-nem-photoshoppolni.html

    Digitális művész/Illusztrátor: Van neki egy/két elképzelhetetlen méretű monitora (legalább az egyik CRT) és havonta egyszer ellenőrzi rajtuk egy coloriméter segítségével, hogy színhelyesek-e, amire szüksége is van, hiszen mint minden Digitális művész/Illusztrátor Ő is színvak vagy színtévesztő. A legújabb fotós felszereléssel jár a világban, hogy profinak tűnjék a többiek szemében.

    Az eredeti fotóra nincs szüksége a munkához, voltaképp a végeredmény nem is hasonlít az eredeti képhez. Sok esetben egyáltalán nem is használ fényképet, mivel a képet egyszerűbb pixelenként megrajzolnia.

Comments are closed.