JPG üzemmód

A legtöbb dolog fejben dől el. Ha túl vagy már egy alapfokú fotótanfolyamon, vagy ismersz olyat aki már túl van, tuti, hogy vér cikinek érzed, ha JPG-ben fotózol. Pedig…

Nekem kétféle agyi üzemmódom van. Az első az alkotó típusú RAW üzemmód. Ez nagy szabadságot ad az utómunkában, vagyis könnyebb tökéletesebbnek látszó képet csinálni belőle, amit elvárok én is magamtól, meg, ha megrendelésre dolgozol a megrendelő is remélhetőleg elvár tőled. Az ember ilyenkor komponál, odébb megy nézeget, fényeket állítés a végén csak a tökéletesnek gondolt kép esetén nyomja le a kioldógombot. Rájöttem azonban, hogy ez a gondolkodásmód eltántorít a családi események, nyaralások megörökítésétől, mert olyankor általában azt látom, hogy hova kellene még egy kis fény, hogy zajos lesz a kép, hogy másnap vissza kellene jönni, hátha szebb lesz az ég és a végén nem fotózok.

Ezért kifundáltam, hogy nemcsak a gépet, de az agyamat is átállítom JPG üzemmódba. Ilyenkor a legtöbb esetben program automatikára és nagy felbontású JPG-re állítom a gépet és boldogan készítek turista képeket, a zsenialitás igénye nélkül. Ezeket a képeket aztán általában úgy hagyom ahogy a gép kidobta (zéró utómunka) és kitűnő emlékek válnak belőlük egy két éven belül.

További ajánlott olvasmányok:
Akkor most RAW-ban vagy JPG-ben fotózzak?

egjegyzés

én állandóan raw+jpegben fényképezek. :)
aztán később az ilyen turista fényképeket, ahogy te nevezted, csak jpegben tartom meg. de a jobbaknál, egy szép tájkép, stb kell hogy legyen raw.
de ha mégis csak jpegen vagyok.. a személyre szabható gombomat jpeg+raw formátum kapcsolására állítottam. hogyha a helyzet úgy adódik, gyorsan válthassak. :))

Yup, ezt igy érdemes.

Nekem nagy problémám, hogy többnyire rawban van, és hozzászoktam. Mikor átállítom jpg-re, akkor utána sokszor elfelejtem visszaállítani :(
Következő alkalommal a megszokás miatt nem is nézek rá, és csak lőlő, és rossz esetben otthon veszem észre :/
Gonosz dolgok ezek :)

Én régen fotóztam JPEG-be, azzal, hogy ahhoz nem nyúlok hozzá. Általában úgy is volt, de végül is rájöttem, hogy hülyeség volt, mert most sok régi képen még a fehéregyensúlyt sem tudom kényelmesen kikorrigálni, mert JPEG. Jelenleg minden csak RAW-ba megy, még ha csak sima családi kép is, amit valószínűleg soha nem fogok szerkeszteni. Az ok egyszerű, a RAW-ot már jelenleg úgy tárolom mint hogyha JPEG lenne, ha nézegetni akarom, tudom azt is, és ha valaki más kéri el a képeket percek alatt oda tudom adni klasszikus JPEG formátumban is. Szóval el lehet dönteni agyban hogy JPEG-et fogok használni és úgy fotózok, hogy nincs utómunka, illetve arra lehetőség és idő, de akkor is RAW-ot lövök. Így elmarad az elfelejtettem átállíttatni probléma ráadásul a végeredmény még szerkesztés nélkül is jobb, merthogy a gép saját JPEG-e gyengébb mint az amit a RAW-ban látok, illetve abból automata üzemmódban kigenerálok. Szerintem később sajnálni fogod, hogy nincsenek meg a képek RAW-ban is. Nekem 5 évre visszamenőleg ez a tapasztalatom.

e1: tökéletesen igazad van, abban amit írsz. Manapság már nem igazából számít a RAW ötszörös mérete és tényleg pikpakk lehet JPG-t csinálni belőlük. Nálam viszont az egyáltalán nem fényképezek és a JPG közül lehetett választani és akkor jobb a JPG. Mondom, ez fejben dől el. Egy csomószor elvittem a gépet valahova és nem fotóztam, mert nem volt tökéletes a fény, a helyzet, a mittudoménmi. Így most ezeket a képeket JPG-be tolom.

Tzupi: egyszer írtam erről az elfelejtem dologról. Nekem mondjuk az ISO az amit állandóan elfelejtek visszaállítani. Javaslat: amikor előveszed a géped, nyomd meg az info gombot és nézd át a beállításokat. Nekem bevált.

Tény, hogy vannak gyártók, amelyeknél megengedheted magadnak, hogy jpegben fotózz (Fuji, Olimpus), és vannak, amelyeknél nem, mert nagyon gagyi lesz a végeredmény, ott mindig raw utómunkára van szükség a jó végeredményhez, lásd Canon.
Viszont mióta kipróbáltam a Lightroom 3 bétáját azt kell mondanom, hogy hülyeség jpegben fényképezni, annyira hihetetlenül jó minőséget produkál egy gyengébb kiindulási alapból is, hogy azzal egyetlen gép sem tud versenyezni. És még egy nyomós érv, a konverterek fejlődnek, de a gépben be van drótozva. Kicsit olyan mint a film, ahogy fejlődnek a szkennerek, úgy lehet jobb minőségben újra feldolgozni az arra érdemes képeket.

Egyetértek, ezt a módszert alkalmazom magam is: RAW az alap, de ha pl. csak egy buli van, akkor a fene fog küszködni, úgyse arról szól az egész… :-) Ez persze nem jelenti azt, hogy olyankor nem figyel oda az ember, hogy lehetőleg jó képek legyenek, csak épp nem törődik feleslegesen sokat vele. Pillanatképekre ez így tökéletes, amikor pedig minőség kell, akkor kerül elő a RAW mód gépben és fejben egyaránt. ;-)

Sőt… lehet, hogy nagyon durva… de ez a “JPG-mód” még akár egy jobb (fotó-)képességű mobillal is mehet, hisz már egyik-másik van olyan képminőségű, mint egy kis kompakt szappandoboz (tapasztalatból mondom)…