Nagyítógépem története

A múltkorijában meglátogatott bennünket A. két régi kollégája és az egyik felajánlott egy nagyítógépet amelyet a válása miatt nem tud többé a sufniban tárolni vagy mi. Meg, hogy Ő nem használja már, de milyen jó lenne, ha valaki mégis… Na tegnap vagy tegnapelőtt csöngött a telefon, hogy itt a környéken és bedobná a nagyítógépet, meg egy két egyéb dolgot, vágógépet, lámpát, meg pár dolgot aminek a rendeltetése nem teljesen tiszta.
Aki kicsit is ismeri a házi fotóelőhívás/nagyítás rejtelmeit, az tudja, hogy az egész dolog csak fekete-fehérben működik, a színes film hívásához sokkal komolyabb cuccok kellenek, nem igen tudod megcsinálni otthon, a kád felett. 
Szóval fekete fehér filmre kell fotózni. A hívásban egy helyi fotóstársam fog segíteni az elején, aztán majd meglátjuk. Az már tisztán látszik, hogy szereznem kell szín szűrőket, anélkül nem fog menni. (Illusztrációként álljon itt egy régi kép, amit most leltem a képek nézegetése közben. Valójában a Zemplénben készült színes kép is elég jó, de fekete fehérben teljesen más hangulata van. Pedig csak egy narancs szűrő van rajta, meg még egy pár apró egyéb beállítás a Lightroomban. A titkos egyéb összetevőket nem árulom el :-)

Ami kicsit megbonyolítja a filmre fotózást, hogy az előtt kell tudni, hogy milyen szűrőt kell a lencse elé rakni, mielőtt elkészül a kép. Ezért aztán most digitálison gyakorlok, ott könnyen lehet utána is átállítani. :-)