Elöljáróban egy jó tanács: ha nem akarod, hogy 500 ember büdös bunkónak tartson ne fényképezz komoly zenei koncerten tükörreflexes géppel. Pedig igazából nem is büdös bunkó vagy hanem tudatlan barom. Mert van ám felszerelés arra, hogy az ária közepén ne hallatszon a tükör felcsapása, csak te nem tudsz róla. Na ennyit a seggfejekről és most magáról a koncertről.
Ma titok koncert volt a Müpában, ami arról szól, hogy nem tudod mit fognak játszani. Azért azt lehetett tudni, hogy a Brahms szimfóniákat fel fogják venni a Fesztivál zenekarral, szóval mi egy komplett szinfóniára tippeltünk a szünet után, de nem nyertünk. Viszont kiderült, hogy Brahms jobban áll a BFZ-nek mint Wagner.
A koncert koncepciója egyébként az volt, hogy bemutassa milyen hülyeségek tudják megosztani az embereket. Az első rész két opera szerző Piccini és Gluck rivalizálásának szentelve két áriát tartalmazott a mesterektől és egy Haydn darabot, ahol a zenekar jobb volt mint a szólista. Itt a darab egy köztudottan jó szólistával.
A második részben azért mégiscsak terítékre került Brahms. Ekkor Wagner progresszív művészetével szemben Brahms konzervatív munkáinak kontrasztját bemutatandó, felváltva volt egy Wagner opera részlet és egy Brahms szimfónia tétel, a végén a negyedik fináléjával, ami meglehetősen erősre sikerült, szóval a koncert végülis jól végződött.
