Huszonötödik fénykép – Kis-hárs-hegyi kilátó

Remélem emlékeszel még mivel kezdődött az új fotonlog. Azt mondtam, hogy itt nem a fotók fognak történeteket mesélni, hanem a fotók történetéről fogok nektek mesélni. Nos, a mai képnek tényleg története van. Azzal kezdődött, hogy vasárnap délután elmentünk sétálni a Hárs-hegyre. Mint később kiderült nem voltunk túl sokan, csak mi másik pár őrült és néhány millió repülő rovar.

Kis-hárs-hegyi kilátó

Benedekkel a vállon felsétáltunk a nagy- majd a kis-hárs-hegyi kilátóhoz. Itt gondoltam, csinálok egy képet a kilátóról, de mivel közben beborult az expozíció, a kilátóra mérve nagyjából tíz percesnek adódott. Megkérdeztem A.-t, hogy maradunk-e tíz percet és azt mondta igen. Ezek után elkezdtem helyet keresni az Unicumkamerának. Valami olyan perspektívára gondoltam, hogy legyen benne az előtérben található lépcsőből is sok minden, hogy élvezhessük a végtelen mélységélességet, meg azért a kilátó is látsszon. Úgy öt perc elteltével  mikor néhány egyéb őrült vasárnapi kiránduló megérkezett, visszamentem megnézni a fényképezőgépet és úgy találtam, hogy nem lesz jó a kompozíció és eltettem a gépet.

Arra gondoltam, hogy képet (ami elméletilet egy fényértékkel alul van exponálva) majd felhasználom duplaexpó alapanyagnak vagy valami ilyesmi. Ma aztán, mivel kicsit előbb értem haza mint a család, gondoltam mi bajom lehet, ha előhívom. Ha szar, ráérek kidobni utána is. Így aztán a mostanra majdnem 30C-os sötétkamrában 1:00 hívásidővel dolgoztam.  Nos, úgy tűnik, hogy helytelenül ítéltem meg mind az expozíciós időt, mind pedig a kompozíciót, még szerencse, hogy A. és Benedek a tóparton piknikeztek. :)