Zorki-4 képek

Amikor megvettem a gépet megígértem, hogy írok róla bővebben, ha kipróbáltam. Hát most előhívattam az első tekercset…

Fénymérés

A fénymérés – egyenlőre – kétféle módszerrel történik. Az egyik a napos tizenhatos (bővebben itt), a másik pedig a Canon manuális módban. Mondjuk azért kicsit vicces, amikor egy digitális tükörreflexes fényképezőgépet elővesz az ember, beállítja a filmnek megfelelő ISO értéket, a kívánt blendét vagy záridőt, majd leolvassa a másik értéket, cöccög, bólint és elteszi. Ezek után pedig előveszi a valódi fényképezőgépet, tárcsákat forgat, objektíven teker, cöccög és kattint. Ezzel a módszerrel mindenesetre több jólexponált képet lehet készíteni, mint az elsővel, bár nekem úgy is szokott menni. Egyszer majd veszek egy Leningrad márkájú fénymérőt:-)

Objektív

A Jupiter F2/50 egy jó objektív, nem szeret ellenfényes képet csinálni. Ami azt illeti körkörös moarét még nem láttam eddig soha. Az egyik ellenfényes képen viszont egy ilyen jött szembe. Közben kiderült, hogy ezt az érdekes formát a scanner csinálta ide. Az azóta bescannelt filmen már majdnem minden kockán látható, pedig az Nikor objektívvel készült :-( Ez úton kérek elnézést a szovjet ipartól.

Hogy amúgy mennyire jó az objektív? Nem egy L-es Canon üveg. Mondjuk hasonló mint a Helios58 amit a Zenitekhez adtak, csak épp öregebb nála vagy 20-25 évvel. Egy ötven éves objektívhez képest mindenképp jó. Mutatok egy képet teljes méretben és a belsejéből kivágott 100%-os méretű részt.


Távolság állítás

A távmérőhöz tartozik dioptria állító és a használata igen hamar megszokható. Sajnos csak középre lehet mérni, de ez a legtöbb esetben megfelelő eredményt ad még akkor is, ha újrakomponáljuk a képet.

Összefoglalás

A gépnek megvan a súlya, hogy biztonságosan és bemozdulásmentesen lehessen tartani. A fix 50mm-es objektív a legtöbb esetben némi sétával kiegészítve tudja a kívánt képkivágást és elfogadható a rajza. A gépnek viszonylag precíz mechanikája van, bár ötszázadra és ezredre ezt a példányt nemigen lehet beállítani, ezért a képeket maximum kétszázötveneddel készítettem.

Ami egy kicsit hiányzott, az az EXIF adatok, így nem tudom megmondani, hogy a fenti kép pontosan milyen beállítások mellett készült, de úgy emlékszem, hogy ISO 200 (ez jelen esetben nem állítható), F5.6, 1/250 és végtelenre volt az élesség állítva. És ha nem, hát akkor se történt semmi…

Összegezve, ez nagyon jó ár/érték arányú fényképezőgép. Talán az egyik legjobb, amivel valaha dolgom volt – eltekintve A. Smenájátol, mert az nekem nem került semmibe, tehát mindent visz :-)

Addendum: A spottr kezdeményezéséhez csatlakozva elindítottam a
archive Юпитер50 fotóblogot, ahol remélhetőleg sok képet fogtok látni amit ezzel a géppel készítettem.

egjegyzés