Fénymérő használatáról kezdőknek

A fénymérő nagyon hasznos eszköz olyankor amikor a az ember fényképezőgépe nem rendelkezik beépített fénymérővel vagy a beépített nem használható, mert stúdió vakukkal szeretnénk fotózni amik nem folyamatos fényt bocsátanak ki.

Mérés

Először is be kell állítanunk azt, hogy milyen körülmények között kívánunk dolgozni, vagyis folyamatos vagy vakufényt kell mérjen az eszköz. Ezt általában – mily meglepő – napocska és villám ikon jelöli. Ha ezzel kész vagyunk, akkor egy ISO és egy záridő beállítás következik és már mérhetünk is.

A jobbak – akik odafigyeltek az alapfokú tanfolyamon – ebből azonnal látják, hogy a fénymérő egy rekeszértéket fog adni nekünk. Csakhogy ezek az eszközök nagyon pontosan (1/10FÉ) mérnek ezért értelmeznünk kell a kijelzőn látható értéket.

Két lehetőség van, a digitális megjelenítés, amikor a fénymérő kiírja az egész blendeértéket (2.8, 4, 5.6, stb.) és ez után egy tizedes értéket (4) vagy az analóg, amikor a blende érték után egy kis műszer jelzi, hogy hány tizeddel több vagy kevesebb rekesszel kellene dolgoznunk.

1. üzemmód választás
2. ISO érték
3. rekesz egész érték
4. rekesz tized érték
5. záridő

A baj csak az, hogy a modern tükörreflexes gépek nem tized, hanem 1/3 fényértékben tudnak rekeszt állítani, ezért kicsit gondolkodni kell a beállításon.

A megoldás a következő, ha mondjuk a fénymérő F5.6 plusz 0-2 tizedet mutat, akkor F5.6-al fotózunk, 3-6 tized között egyharmaddal több, vagyis F6.3 blendét és 6-9 tizedig még egyharmaddal több, vagyis F7.1 rekeszt és ha 9 akkor még egyharmad fényérték plusz, vagyis a következő egész blendét F8-at kell használnunk.

EV

Ha kapcsolgatod a fénymérőd módjait, az F mellett, minden bizonnyal fogsz találni egy EV (exposure value – fényérték) feliratú módot. Ez egyetlen értékben egyesíti a rekesz és a záridő összetartozó értékét és azt mondja meg, hogy mennyire jól megvilágított a téma.

Akkor érdemes használni, ha nincs a fénymérődön megfelelő rekeszérték és nem szeretnél folyton számolgatni. Tehát ha mondjuk egy F275-ös rekeszű lyukkamerával fotózol, akkor a legjobb ha nyomtatsz egy táblázatot amin az adott EV-nek megfelelő záridők vannak és sokkal gyorsabban tudsz dolgozni.

(Arról nem is beszélve, hogy ilyen hosszú záridők esetén már a Schwarzschild hatásnak is nagy szerepe van, vagyis javaslom, hogy rögtön olyan táblázatot nyomtass, amin ezt is figyelembe veszed. Nekem van ilyen táblázatom például a Polaroid lyukkamrához.)

12 EV (ISO 100 érzékenység mellett) – megfelel egy jó felhős napnak vagyis F16 rekesz mellett 1/15s záridőnek.

Mi az a fehér bigyó?

Egy kézi fénymérő háromféle módban képes megmérni a ráeső fényt, a harmadik spotmérés módot azonban csak a nagyon drágák tudják, ami nem is baj, mert egyáltalán nem kezdőknek van és nem árt hozzá Ansel Adams zónarendszerét ismerni.

Úgyhogy mi most a fehér bigyóra fogunk összpontosítani, amit szakmai körökben diffúzornak hívnak és az a feladata, hogy összegyűjtse a bármilyen irányból beeső fényt.

Az egyik lehetőség, hogy az érzékelő elé tolod, ilyenkor úgy kell használni a fénymérőt, hogy odaballagsz a témához és ott mérsz egyet. Célszerű portrék esetén az áll alá helyezni a fénymérőt és így mérni.

A másik lehetőség, hogy nincs fent a diffúzor, ilyenkor a fénymérő átlagolja a kb. 40-45 fokban – a kameránkba a témáról – beeső fényt. Ezt a fényképezőgép mögött állva kell használni a fénymérőt a témára irányozva. Tájképek esetén érdemes használni, mert ilyenkor nem igazán tudjuk – vagy akarjuk – becserkészni a témát.

Default image
Baráth Gábor

Fotós informatikai szakíró és fordító.

Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió,
Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!,
A digitális fotós könyv 5.,
A digitális fotós könyv - Best of
és a
Vakuskönyv fotósoknak.

Articles: 1364

One comment

Comments are closed.