Házi készítésű árnyékoló és fényterelő

Ebben a bejegyzésben megmutatom, hogy lehet tíz perc alatt és minimális befektetéssel egy olyan eszközhöz jutni ami nélkül nem lehet élni, ha adsz magadra valamit és kisvakut használsz.

A teljes szett (vaku, táska, fényterelő)

Hozzávalók

  • egy darab postás gumi
  • 15x9cm fekete és fehér karton (ha nincs otthon ilyen nem is vagy igazi fotós:)
  • fekete szigetelő szalag/papír ragasztó
  • olló/tapétavágó kés(magyarul snicccer)

Elkészítés

Első lépésként vágjuk ki a kartonból a két azonos méretű fekete és fehér téglalapot és ragasszuk őket össze a szélüknél fekete szigszalaggal, vagy a hátuknál, ha papírragasztót használunk. (Esztétikai szempontból ilyenkor is érdemes a szélét körberagasztani szigetelő szalaggal. )

Érdemes a méretet úgy megválasztani, hogy épp beférjen a vaku hordtáskájába, így mindig velünk lesz, amennyiben a vakut a saját hordozójában tartjuk. A megadott 9x15cm a képen látható Sigma EF-500 DG Super vakuhoz tökéletesen megfelel.

Következő lépés a rögzítés kialakítása. Mivel minden családban akad postásgumi – ez az a gumi amivel a postások a leveleket összefogják – ezt fogjuk használni a fényterelő rögzítéséhez. (Gyerek koromban ezzel rögzítettük a kötős sportszárat is meccsen, lehet, hogy innen az erős kötődés:) Megjegyzem, hogy a maximalisták dolgozhatnak tépőzárral is, de szerintem felesleges pénzkidobás.

Rögzítés a vakura duplán megcsavart postás gumival

A képen látható rögzítőfülek kialakításához egy gyors mérést kell végeznünk. Összesen négy darab kis bevágásra lesz szükségünk, amelyen keresztül tudjuk vezetni a postásgumit. Azért kell négy vágat, hogy biztosan tudjuk a vaku hosszabb és rövidebb oldalára is rögzíteni a fényterelőt. Tehát mérjük le a vaku fejének hosszabb oldalát, vonjunk le belőle 1cm-t, a maradékot felezzük meg és mérjük rá a karton rövidebb oldalának felétől az értéket mindkét irányba, majd tegyünk ugyanígy a rövidebb oldallal is. Ejtsünk ezeken a pontokon kb. 5-7mm hosszú bemetszéseket, melyeket érdemes kb. 1mm vastagra kitágítani és külön is leragasztani szigetelő szalaggal.

Ezzel be is fejeztük az eszköz elkészítését amely nagy segítséget jelent például portrék készítése esetén, ahol a fény egyrészét a plafonra, egy másik részét az arcra tudjuk irányítani vele.

Az eszköz működés közben (fekete oldalával a vaku felé – fényterelő üzemmódban)
Ha ilyen jól használható barkács tippek nem is, de másféle, nagyszerű professzionális tippek találhatók Joe McNally: Kapd el a pillanatot! c. könyvében, amelyet a megjelenésig akciós áron (3.413,-) rendelhetsz meg a fotonlogról.
Default image
Baráth Gábor
Fotós informatikai szakíró és fordító. Szerzője többek között az Adobe Photoshop Lightroom, a GIMP könyv és a Furmányos fotós könyv, c. könyveknek, fordítója a következő Scott Kelby műveknek: Photoshop digitális fotósoknak - Új verzió, Világítsd be! Fotózd le! Retusáld!, A digitális fotós könyv 5., A digitális fotós könyv - Best of és a Vakuskönyv fotósoknak.
Articles: 1347

3 hozzászólás

  1. én házi készítésű terelőm abból állt, hogy egy cd tokból kivágtam egy téglalapot ráragasztottam fehér fóliát, és tépőzárat, nekem a papír gyorsan tönkrement a gumi meg mindig kinyúlt. :D de tetszik ahogy leírtad.

  2. A műanyag nem rossz ötlet. Ami a papírt illeti, két réteg karton még hajlik, de nehezen törik, ha vigyázol rá, a gumit meg duplán megtekerve lehet használni :-D

  3. a gumival a további probléma az volt hogy ha vártam egy fotózásra akkor hajlamos voltam vele játszani unalmamban ami szakadáshoz vagy elhagyáshoz vezetett :D

Comments are closed.