Ma a blende javítgatásán dolgoztam és sikerült is elérni némi javulást élesség terén. Ez nem azt jelenti, hogy élesek lettek a képek csak azt, hogy élesebbek. Mivel Hocsi – aki mint látjátok figyelemmel kíséri az eseményeket – direkt izélgetett, hogy mikor csinálok már digitális lyukkamerát, eszembe jutott, hogy a teszteléshez mégiscsak jobb lenne azonnal látni, hogy mit csináltam.
Ezért ma először is kipróbáltam, hogy tud-e a 20D objektív nélkül exponálni. Tud. Ezek után kifúrtam egy kamera védő kupakot a közepén (aki nem akar méricskélni az fúrja meg a középső n bal oldali szárát kicsit az n közepétől feljebb :)
Ezzel megvan a lényeg már csak a lyukak elkészítése van hátra. Ezt a legegyszerűbb egy sörös doboz oldalából kivágott alumínium darabba nagyon vékony varrótűvel beütni. Vigyázz, a legvékonyabb varrótű is kb. kétszer vastagabb mint a lyuk amire szükséged van. Szólok, amikor azt gondolod, hogy ez milyen kicsi lyuk lett, akkor az valószínűleg sokkal nagyobb mint kellene. A szakirodalom szerint ebben az esetben egy nagyjából 0,25mm átmérőjű lyuk az ideális. Ehhez napos időben 1-2s expozíciós idő tartozik ISO100 esetén.
A blende felszeretéséhez a szigetelőszalagot javaslom. Ha kicsit igényesebb vagy, fogsz egy fekete fotókarton darabot és kilyukasztod lyukasztó géppel, majd ugyanezt megteszed egy szigetelő szalag csíkkal is és a kettőt összeragasztod, középen a blendével.
Szóval az ember csinál többet és megnézi, hogy melyik milyen képet rajzol és kiválasztja a legjobbat. Ami fontos, hogy hozzá se kezdj, ha nem akarod tudni, hogy milyen mocskos is az érzékelőd, mivel a nagy mélységélesség miatt az összes porszem külön-külön Newton gyűrűket fog rajzolni a képre.
Nos, egyenlőre ez a legélesebb kép, amit el tudok érni, ami meglehetősen nagy javulás a tegnapi képhez képest. Női portrékhoz például már most ideális :-)
