M42-es objektívek digitális vázon – Olvasói levél

Kérdésem volna az M42-es objektívek digitális vázon történő használatával kapcsolatban.
Sony A100-as vázon próbáltam ki M42-átalakítóval a következő objektíveket:
Helios M44 – 1.8/ 58 mm
Pentacon 2.8/ 135 mm MC
Pentacon 2.8/ 28 mm MC
(az összes kiváló állapotú, gombátlan, karcmentes, “újszerű” :-)
Mindegyik (sokkal) életlenebb-lágyabb képet adott, mint egy kommersz 8-10 éves Minolta zoomobjektív. Ezeket az objektíveket ajánlják a különféle fórumokon, mint digitális vázra érdemeseket, nálam mégis rosszul szerepelnek. Mit csinálok rosszul? Lehetséges, hogy a fenti obik megfelelnek pl. Canon, Pentax vázon, és csak a Sony (CCD-) érzékelőjét nem kedvelik?
Szívesen bíbelődöm a kérdéssel, lelkesen fogtam neki az “M42-zésnek”, de az eredmények kissé elkedvetlenítettek. Előre is köszönöm szakértő válaszotokat, kellemes Karácsonyt!

Kedves levélíró,
előre bocsátom, hogy – mivel Canon gépet használok – csak azokat a tapasztalatokat tudom megosztani veled amit ezzel szereztem. Kezdjük talán azzal, hogy ezek az objektívek nem 10 éves konstrukciók, vagyis könnyen lehet, hogy nem érik el egy 8-10 éves jobb minőségű zoom felbontását. (Nekem van egy 50-200-as Canon lencsém aminek a gyártását 89-ben befejezték és elég jó minőségű még egy mai kommersz objektívvel összemérve is.) Ezen felül, bár az általad említettek, fix objektívek, nem tartoztak a drágább (vagy csúcs minőségű) objektívek közé már a gyártásukkor sem.

Magam is szívesen kipróbáltam volna egy jobb minőségű Leitz vagy Zeiss lencsét, hogy lássam hogy viszonyul mondjuk a Zenit kitobjektívjéhez.

De lássuk, akkor a gyakorlatban. Én egy általad is említett Heliost és egy a 28mm-es Pentaconodhoz hasonló objektívvel fotóztam és az volt a tapasztalatom, hogy – ha nem is rémesen – de mindenképp láthatóan lágy képet produkált mindkettő.

Ez filmes gépben (a film kisebb felbontása és analóg zaja miatt) valószínűleg sokkal kevésbé zavaró mint digitálison. Aminek érdemes utánanézni, hogy mekkora a Sony (Minolta) objektívek bajonettje és az érzékelő közötti távolság, ugyanis ez befolyásolhatja azt, hogy végtelenre élesre lehet-e állítani. Ha jól emlékszem ez az érték 45mm a M42-es és 44mm a Canon EOS objektívek esetén, ami azt jelenti, hogy a bajonett átalakítónak 1mm vastagnak kell lennie. Amennyiben ez az érték a Sony esetén több, nem fogsz tudni végtelenre fókuszálni. (Ez ugyanolyan mintha kihuzatot használnál, mondjuk makrózáshoz. Akkor is a közelpontja csökken az objektívnek, cserében kevésbé távolra tudsz élességet állítani.)

Még egy dolog amit érdemes megnézni, hogy a blende beugraszó működik-e. Ezeken az objektíveken is, hogy minél több fény jöjjön be a keresőbe az élesség állításhoz a rekeszt a rendszer csak akkor ugrasztja be, amikor megnyomod az exponáló gombot. Ha ez nem támogatja az átalakító (gondolom nem) akkor mindig a legtágabb rekesszel fogsz fotózni. Nekem ki kellett szednem az objektívből a pöcköt így a blendét azonnal állítod, vagyis először távolságot állítasz, majd beállítod a blendét. Így akár automata módban is használhatod a fényképezőgépet, hiszen a megfelelő blendenyílással fog fényt mérni, majd exponálsz.

Aztán lehetnek gondok egyszerűen csak az élesség állítással is. Ha nincs segítséged szemre a keresőben nagyon nehéz pontosan élességet állítani ezért érdemes használni csipes menetátalakítót vagy mérőékes mattüveget. Kicsit bővebben itt olvashatsz a dolgokról.

Végezetül álljon itt két teszt kép, hogy össze tudd hasonlítani a sajátjaiddal:

100%-os képkivágás a 28mm-es objektív képéből

100%-os képkivágás a Helios képéből

Boldog Karácsonyt neked is és minden kedves olvasónak!